Túl hosszú volt a tavaszi szünet

Hogy miből gondolom?

Tegnap délután megkérdeztem a gyerekeket, hogy felkészültek-e a mai iskolakezdésre. Ezt én úgy értettem, hogy tudják, milyen óráik lesznek ma, be van pakolva a táskájuk, készen van minden leckéjük (nem a szünetre kapták, hanem még a szünet előtt), tudnak-e mindent, amit mára vagy mostanság tudniuk kell.

Egybehangzó, hangos igen volt a válasz. Én ennél többet időt ritkán fordítok a dologra, mert úgy gondolom, ez az ő feladatuk, nem az enyém. Így aztán elmehettek filmet nézni A. szobájába.

A hosszú filmet követő fürdés és hajmosás után szárogattam V. haját - és minden gyanakvástól mentesen, csak úgy beszélgetésből megkérdeztem, hogy végül is mit olvasott legutóbb a környezetkönyvéből.

Azt, hogy... ööö.... izé... hogy... háááát.... hogy.... izé... hogy... ööö... - érkezett V. összefüggő, értelmes, hangos, határozott válasza.

Csúnyán gyanakvóvá váltam. És nyelvtanból? mit tudsz a kérdő mondatról? - kérdeztem immár célzottan, mert tudtam, hogy a kérdő mondatról kell tudniuk valamit.

Azt, hogy... ööö.... izé... hogy... háááát.... hogy.... izé... hogy... ööö... hogy a kérdő mondattal kijelentünk valamit, amit nem tudunk - vágta ki diadallal V.

Hát, akkor ez most egy erős kérdő mondat volt, konstatáltam csalódottan - és azzal folytattam, hogy reggel a HP negyedik kötete helyett, aminek gyakorlatilag a lapjai közt él, legyen kedves a környezet és a nyelvtan könyveibe mélyedni, mert kikérdezem.

Reggel aztán elsorolta a kérdő mondat ismérveit, és tudott kérdezni is. De arra, hogy mit tenne a lázas gyerekkel, azt válaszolta, hűvösre tenné. Majd helyesbített: hideg vízbe ültetné. Mondtam, hogy nagyon rosszul járna, ha az ő utasításai alapján kezdeném gyógykezelni, amikor beteg. Végül megtanulta. Nemcsak a sárga őrületet - ami egyébként is megőrjít, mikor azt felelik valamire, hogy nem kell tudni, csak a sárga keretes részt. Mit is mondasz ezzel, édes lányom? hogy nem kell tudni, mennyi az ember normál hője, sem azt, hogyan kell lázat mérni, csillapítani (amúgy, ha nem környezetből kérdezem, hanem valóságból, akkor tudja - na, ez a következő őrület) - hanem csak azt a mondatot, hogy gyógyszert a gyerek csak szülői felügyelet mellett szedhet? és csak azt, amit az orvos felír? Így még csak nem is igaz...

Aztán hirtelen kiderült (ez nem kiderülés, ez beborulás, bassszus!!!), hogy Á. tolltartójában egyetlen darab színes ceruza sincs, mert nem találta őket, meg hogy noha lesz tesiórájuk, nincs nála tesicucc (a múltkor egy fénykép alapján bukott ki, hogy egy kedves, de nagy lábú osztálytársától kölcsönkapott tornacipőt használ - holott van sajátja, én legalábbis vettem, és Á. azt állítja, az iskolában van a szekrényében - és a másik gyerek lába csupánnégy számmal nagyobb az övénél, és négy az nem is olyan sok. Igaz? Na, például ezért is nagyszerű, hogy a szülő az évnyitó és az évzáró közt csak a szülői értekezletek alkalmával juthat be legálisan az iskolába - de ez egy következő hajhullásos témám)

Szóval, igen, túl hosszú volt a tavaszi szünet, mindent, de mindent kezdhetünk előről. Köszönés... kézmosás... kéztörlés törülközőbe... pisilés nem az udvar fáinál - bokrainál, bár a szárazságban tán örülnének a növények ennek a megoldásnak is.