Nem annyit, mint amennyit szerettem volna, de a hatályos vagy hamarosan azzá váló jogszabályok helyett végre legalább azt, amit szerettem volna.
Elolvastam Erlend Loe-tól a Dopplert. Határozottan tetszett. A második kötetet is elkezdtem, aztán letettem valahová, és most is ott hever.
Hasonló dolog történt Hertha Müller Szívjószágával is, csak nem elveszítettem a könyvet, hanem túl sötét, és nem erre vágyom most.
Elolvastam Kepes új könyvét, a Tövispusztát. Háááááát.... izé..... én nem vagyok elájulva tőle. Nem mintha nem lenne érdekes végigkövetni a 19-20. századon három, egymással kapcsolatban álló család történetét, mert az nagyon érdekes. De ez elnagyolt. És szerintem nem sikerült valóban jól megírni. Már ha egyáltalán az volt a cél. Már ha egyáltalán képes rá Kepes. Amivel nem azt mondom, hogy én jobban megírnám a mi családunkét - persze, készülök rá gyerekkorom óta - mert más látni és szóvá tenni, hogy valaki nem ír elég jól, és más tudni jól írni. Az enyém biztosan kisebb példányszámban fogyna, mert nem vagyok túl híres. De a családom története - pusztán az a rész is, amennyit én, kutatások nélkül is, tudok róla - van ilyen érdekes. Mint sok más családé is, persze.
Elkezdtem Hamvas Béla Karneválját. El fog még tartani egy ideig
Elolvastam egy Gárdonyi könyvet is (van címe, de alig méltó említésre), meg Gárdonyi titkos naplójának egy részét. Az érdekesebb. Két utóbbit a Kindle miatt, akit (?) karácsonyra kaptam - máris imádom. Mostanra már sok más könyv is van rajta, de még nem volt erőm, időm tobzódni.
Nem biztos, hogy jó, ha többet írok naponta, mint amennyit olvasok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése