2011. november 12., szombat
Beavatás
Ma mind a négyen részt vettünk egy konferencián. A. előadóként, a gyerekek és én hallgatóként. Á. és V. önszántukból végigültek 50 percet, meghallgatva egy olyan szakmai előadást, ami a felnőttek többségének sem magától értetődően könnyű. Persze, nem a téma miatt ültünk be, hanem azért, hogy A.-t megnézzük, meghallgassuk. Megnéztük. Meghallgattuk. És odafigyeltünk, mindhárman. Bizony, a gyerekek is. Nem akartak kimenni az előtérbe szaladgálni, pedig azért ültünk az ajtó mellé, hogy megtehessék, ha túl unalmas vagy túl fárasztó. De végig bent maradtak. És nem ásítoztak, nem olvastak, nem rajzoltak, nem beszélgettek, nem unatkoztak, nem tekeregtek, és nem szenvedtek. Valódi hallgatók voltak. Igaz, azt megengedtem, hogy fényképezzenek közben, de ezzel a lehetőséggel sem éltek gyakrabban, mint én magam. Nagyon büszke vagyok rájuk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
No látod, erről beszéltem...!
VálaszTörlésÉrtem, hogy mire gondolsz :) De nem vagyunk mentesek mi sem a púpoktól, hogy a te sztoridra utaljak :)
VálaszTörlésA múlt héten nem Á. szófogadásán és éberségén múlt, hogy nem gyújtotta magára a házat :( Otthon maradt egyedül, V.-t edzésre vittem, A. nem volt otthon. Az út kb 25 perc az edzésig, ha hazamegyek, négyszer kell megtennem másfél óra alatt, jobbnak tűnt maradni az edzésen. Á.-nak meghagytam, hogy semmi, de semmiféle elektromos cucchoz nem nyúl, nem mászik fel semmire, nem enged be senkit, stb. Békén olvasson. Megígérte. Hazaérünk V.-vel jó másfél óra múlva, kérdezi Á., hogy baj-e, hogy sütött melegszendvicset. Baj, mondom, hiszen megbeszéltük, hogy nem nyúlsz semmi ilyesmihez. Nézem a szendvicssütőt - ki van kapcsolva, de a tetején is, az oldalához nyomva is konyharuhák, "finoman" átmelegedve. Ha akkor csönget valaki, vagy történik valami szokatlan dolog, és csak öt perccel később jut oda, hogy kikapcsolja a sütőt, nemcsak a kenyér ég el, de már füstöltek volna a konyharuhák is. Elvben tudja, mi a teendő, de pánikhelyzetben még nem elég talpraesett. s rendre vannak ehhez hasonló, bár talán kevésbé rémisztő helyzetek. Megbízhatóak, okosak, de gyerekek. És ha csak arra gondolok, mi miket műveltünk gyerekkorunkban, amikről nem tudtak a szüleink...