Kertészkedjünk okosan!

Vágyjunk kertre mindig is. Még jobban! És még jobban! A vágyunk fő tárgya legyen a kertben való napozás és az  egész évben való gyümölcscsipegetés. Ha erős vágyakozásunk eredményeképp szert tettünk a kertre, vessük bele magunkat nagy elánnal: tegyünk bele napozóágyat. Feküdjünk bele. Nyújtsuk ki karunkat az óhajtott gyümölcsök vélt helye felé. És nyújtsuk... és nyújtsuk... és végül ássunk fel egy 2m x 2m-es részt nagy nyögések közt és fáradságos munkával, és ültessünk bele mindenfélét nyakló nélkül. Élvezzük, ahogy kikelnek az új kis növénykék. És még több. És még több. Csodálkozzunk el rajta, hogy azok, amiket mi ültettünk, lassabban nőnek, mint az általunk nem kívántak. A napozóágyat vigyük fel a teraszra, hogy ne csiklandjanak a hosszú füvek. Az ágyást felejtsük el egy időre, úgy egy-két évre. Innentől már csak pozitív meglepetések érhetnek. A méteres fű alatt eper bújik meg. Szedjük le az epret. Együk meg. Konstatáljuk, hogy az eper jó. És egyben azt is, hogy a csigák hamarabb érnek oda az eperhez, mint mi. Dobáljuk ki a csigák egy részét a kukába. Gazvágó ollóval vágjunk a gaznak frizurát, lehetőleg fiúsat. Találjunk az eper mellett fűszernövényeket is, az illatuk sokban segíthet a megtalálásukban. Konstatáljuk, hogy a fűszernövény jó: sokkal illatosabb és sokrétűbben felhasználható, mint a körülötte növő gazfélék. Várjunk egy-két évet. Csodáljuk meg némely fűszernövények és az eper kitartó ragaszkodását családunkhoz. Egy tavasszal anyák napi virágvásárlás közben vegyük észre a paprika- és paradicsom-palántákat. Engedjük el fantáziánkat és lássuk magunk előtt a kertünkben növekvő paradicsomot és paprikát. Ne álljunk ellent, vegyünk palántákat. Vigyük haza. Tegyük ki a teraszra azzal a gondolattal, hogy majd elültetjük őket. Néhány hétig dédelgessük ezt a gondolatot. Örüljünk, ha esik az eső vagy süt a nap. Veregessük vállon magunkat, mert a négy éve gyűjtött komposzt végre felhasználásra kerülhet. Mutassuk meg a gyerekeknek is a gilisztáktól hemzsegő fekete földet, ami a kidobott almacsutkákból, krumplihéjból és egyéb dologból keletkezett. Ültessük a paradicsomokat a friss földdel töltött nagy cserepekbe a teraszra. Lássuk be, hogy kevés a cserepünk. A paprikapalántáknak keressünk talpalatnyi földet a kertben. Ne bántsunk más növényeket, azok is élőlények. Képzeljük el, hogy eper mellett jól mutatna a paprika. Ültessük oda őket. Néhány nap múlva az eper közt találjunk lerágott paprikaszárat, lássuk, hogy a kertben élő csigák mindenek felett, még az epernél is jobban kedvelik a paprikalevelet. Örüljünk, hogy a napi 10-20 szem épp megérő eper közül egyetlen egy csigarágott sincs. Örüljünk, mert a paprika levél nélkül isa virágzik. Tervezzük meg a jövő eperföldjét, paprikanövénnyel körítve. Örvendjünk, mert a paradicsomok közül az első kettő megérett a cserépben.