Gondoltam, rendet teszek, mielőtt a gyerekcsapat elözönli a házat szülinapozás ürügyén. És a kertet is. Leszedtem a 13 szem idei első epertermést, aztán elkezdtem kihordani a házból a kiürült lekvárosüvegeket, hogy a szerszámoskamrában regenerálódjanak, míg az újabb adag lekvár beléjük kerül.
A szerszámoskamra épphogy nagyobb, alakra pedig éppen olyan, mint egy jókora utazóláda. Gerendalábakon áll - alatta pedig - nyilván kedves rovarjai társaságában - egy (vagy két?) süni lakott, már tavasz óta figyeltük ő(ke)t. Az utóbbi időben azt figyeltük meg, hogy (az egyik?) füvet tép és behordja a kisház alá. Aztán gyorsan azt is látni véltük, hogy gömbölyödik. Jó fantáziánk van, így azonnal elképzeltük azt is, ahogy a kis sünök vidáman masíroznak majd a kertben az anyjuk után.
Még van bent egy csomó üveg, de nem hordom ki őket. Megvárom, míg A. hazaér. A szomorú munkákat mindig ráhagyom. Az orgonabokrok tövében, két méternyire a kisháztól három félalmányi babasün fekszik. Nem fognak masírozni.
Soha többet ilyen végkifejletet!
VálaszTörlésAz utolsó mondatig vigyorogtam...