cider

Jól lehúzták Andre Jalbert normandiai francia termelő ciderét az interneten, csak 3,1-es értékelést kapott - de én odáig vagyok érte, el is küldtem A.-t, hogy vegyen néhány kartonnal. Tegnap egy üveggel vettem próbaképp (le volt árazva) - és én azon nyomban beleszerettem. Ilyennek képzeltem a Calvadost Remarque regényeiben (de a Calvados egyáltalán nem ilyen). Ez nekem való: édes, alig alkoholos (ez is fejbe vág) és alma ízű.

Lett az év végén még egy kedvencem, a cioppino (paradicsomos halleves, parmezánnal sült citromos grissinivel) - szóval, ha úgy vesszük, jól végződik az év. Azt hiszem, jövőre minden héten egyszer eszem egy ilyet.

olvasós

Végre volt időm olvasni. Mármint nincs, mert beadandókat kéne írnom, de én inkább olvasok. Akinek* egy megrázás nem elég, az folytatja a következővel. Ezt még nem fejeztem be, de az első jobb volt. Szebb, mint szöveg - és semmivel sem kevésbé megrázó, sőt, a szöveg szépsége miatt szerintem nagyobbat üt. De mondom, a másodiknak még csak a közepén járok. Kaptam/vettem vidámabb könyveket is, de nincs mindig időm olvasni, mert színházba is kell mennem. Tegnapelőtt láttuk ezt, ma pedig ezt nézzük meg. Remélem, kevésbé lesz nyomasztó, mint a legutóbbi kettő**. Aztán hazajövök, és olvasok tovább. Az egyetemről meg majd kiakolbólítanak, mert még nem adtam le semmit. Ejnye, hát mire kapom én a tanulmányi szabadságot***?

* nekem sosem

** mert legutóbb ezt láttuk - és hát az embernek leginkább felakasztani magát zokogva elfutni támad kedve Magyarországról

*** még nem vettem ki, de majd januárban!

pause II.

a szünet az szünet 

karácsonyi alapozó

elütötték a szomszéd macskáját, itt hever előttünk. szerettem őt. A. hozta a hírt, nem sejtette, milyen hatással lesz rám. én sem sejtettem. órákig zokogtam hangosan, hatalmas ütést éreztem, sötét üresség keletkezett bennem, most úgy érzem, hogy az utolsó értelmes dolgok is elvesztek már az életemből. díszletek közt élek, és senki sem vagyok. ez az egész karácsonyi szarakodás, az igyekezet, hogy úgy tegyek, mintha lenne értelme, mennyire szánalmas és hiábavaló. a családunk szétesett, a rokonokról jót vagy semmit. jobb híján legyen a semmi. a szüleim már csak bábok a múltból. a gyerekeim bábok a jelenből, semmi közük hozzám. hiába próbálom lefizetni őket karácsonyi ajándékokkal, a tárgyakat használják, eldobják, én nem érdeklem őket. felesleges a sok könyvem is, a ruhákról, ételekről ne is beszéljünk. a blog sem más, mint pótcselekvés, erőtlen válasz arra a döbbenetre, hogy tökéletesen felesleges és láthatatlan vagyok. ne szóljatok hozzá.

Az ajándékok elfogadásáról

- Elfogadnál tőlem karácsonyra egy üveg magam főzte lekvárt?

- Ha annyi a felesleged, elhozhatod.

(nem, egyáltalán nincs feleslegünk)

- Hú, mennyi cuccod van! Hazavigyelek?

- Ha nagyon akarod.

(nem akarom nagyon, de szívesen segítettem volna)

- Boldog szülinapot!

- Minek kellett erre költened?

(nekem tetszett, azt hittem, örülsz neki, de bocs, hogy megzavartalak)

- lemondta a barátnőm a holnap délutánt, hogy kávézzunk.

- sajnálom, talán közbejött valami.

- nem hiszem, inkább rosszul választok barátokat, engem senki sem szeret.

- szerintem ez nem arról szól, én is négy éve hívlak és még egyszer sem jöttél el hozzánk.

- mert túl messze laktok

- ???

- nekem nincs kocsim

- ezt hogy érted? azt sem tudod, hol lakom

- te szoktad mindig mondani, hogy azért jársz kocsival, mert messze laksz

- igen, ahhoz messze, hogy naponta békávézzak, mert az mínusz napi két óra, de ahhoz, hogy egyszer meglátogass Budapesten belül?

- jó, akkor most csütörtökön elmegyünk Gerivel

- ???

- meglátogatunk

- bocs, de most nem jó

- nem tudok a gyerek nélkül menni, ezt megérthetnéd!

- megértem, de nekem most nem jó, aznap leszek első nap végre szabadságon karácsony előtt

-  mondtam, hogy engem senki sem szeret, látod, még te is lepattintasz

(még én is?)

(igen, ez mind ugyanaz a lány)

Vannak örök dolgok

Például a füstmérgezésem. Már nem érzek lépten-nyomon mindenütt cigiszagot olyan helyeken, ahol amúgy nincsen, de a száj- és orrnyálkahártyáim békéje nem állt helyre,  a torkom fáj és egy folytonos enyhe diszkomfortban lebegek, mióta kirúgtam a hámból* Az omionózus 2019-es karácsony óta poszttraumás tüneteim vannak, a karácsony és a betegség szavak együttállása esetén - márpedig most a hold a szaturnuszban gyomrom görcsben van, mert A. beteg, napok óta fáj a hasa és/vagy a gyomra, a klegkisebb érintésre is fájdalmasan összerándul - de orvoshoz nem megy, mert az még találna valamit. Szerintem már nagyon sok szűk esztendőt tudhatunk magunk mögött, jöjjenek most már az egészségben, szabadságban, jó emberi kapcsolatokban bővelkedő szép évek!

* úgy értem, megittam másfél sört és órákat töltöttem egy cfüstös helyiségben, valamint éjjel fél kettőre értem haza.

Füstmérgezésből lábadozó jó reggelt!

Nem történt semmi*, csak eltöltöttem egy kellemes estét a munkatársaimmal és azok innen-onnan verbuválódott ismerőseivel. Csak én már ezer éve nem voltam házibuliban és elszoktam attól, hogy milyen az, ha egy társaságban mindenki dohányzik, de tényleg mindenki - engem kivéve. Vágni lehetett volna a füstöt - az éjszaka folyamán később már nyitott ablakoknál is - de a társaság jó volt, a beszélgetések érdekesek, a kaják finomak, a padlizsánkérmért még akkor is odadugnám a képem, ha amúgy mindenkit utálnék. Mire hazaértem, már belőlem is áradt a füst, a ruháimat leszórtam az előszobában, még éjjel kettőkor nekiálltam fürdeni, hajat mosni, de mit sem javított az állapotomon, salvus vízzel öblögettem az orromat, kenegettem gyógyfüves ajakbalzsammal, hogy annak az illata elvegye a füstszagot - de nem. Végül fél ötkor aludtam el végigmerülésben. Reggel úgy ébredtem, mintha harminc éve dohányoznék megállás nélkül, torokfájósan, köhögve, krákogva, harákolva - és lemoshatatlanul füstszagúan. Detoxikáltam magam macha lattéval, teával, kávéval - de nem tudom, mikorra fogom kinőni ezt a rémes cigiszagot.  És örülök, hogy ilyen jól sikerült a tegnap, és szomorkodom, mert nagyon hiányoztak az efféle sírva röhögős, világmegváltós, jó beszélgetések, vágyom rá, hogy taállkozzunk gyakrabban hasonló körben, de nem tudom, hogy bírnám ki rendszeresen a füstmérgezést. Most pedig elbotorkálok A.-val karácsonyfát venni.

* Úristen, dehogynem történt semmi, kiderült, hogy a munkatársaim egy része tizenhárom évvel gondolt fiatalabbnak a valós koromnál - már csak emiatt is érdemes volt ottmaradni és megfulladni a füsttől, hogy ezt hallhassam.

Hello

Köszönjük a vásárlást! Hamarosan* találkozunk a Budapest Parkban!

* úgy érti, hogy június 24-én. De hát egy robotnak honnan is lenne időérzéke, honnan sejtené, mennyi víz folyik le addira a Dunán, hogy hányszor fogom addig elfelejteni és hányszor jut majd eszembe, hogy de jó lesz. Küzdőteres jegy, remélem, addigra megtanulok sokat ugrálni. Koncert előtt majd lődörgünk, veszünk sört és izzadunk, mint a lovak.

A következő bejegyzés

eléggé nyögvenyelős. Próbálok felnőni magamhoz, megütni a szintemet, amit elvártok (direkt és indirekt, kimondva, kimondatlanul), pakolgatom a cuccaimat (ez sem elég jó, ez sem elég ütős, pláne nem szexi, már többé semmi sem lesz elég jó) - kardomba dőlök, hamvaimba hólok (jó, ezen még cizellálhatnék egyet) - ki gondolta, hogy pont így nyírjátok ki a blogot? Egy csini kis kávéfőzővel csapva agyon a szerzőt? 

Szuperszexi

Közkívánatra megmutatom a kávéfőzőnket. Amiről úgy érzem, az enyém. Kávét A. főz rajta gyakrabban - többnyire az én kérésemre.

Néhány ötlet önjelölt lélekbúvároknak:

Biztosan azért írom egy kávéfőzőre, hogy szuperszexi, mert én nem vagyok az. Nem, én nem vagyok az. De biztosan vágyom rá. Naná. Úgyhogy néha mégis az vagyok. Időnként olyankor vagyok szuperszexi (super sexy!), amikor a legkevésbé gondolom vagy a legkevésbé vágyom rá. De hát évmilliók óta ilyen a kávéfőzők élete.

Engem is tárgyiasít, ha egy kávéfőzőhöz hasonlítom magam. Nem hasonlítom, ő egy acélos Pink, én nem vagyok az. De ha tárgy lennék, akár lehetnék egy pink Bialetti is.

És mi lennék, ha növény vagy állat lennék? Ezen még soha nem gondolkodtam? (akkor az rossz pont) De, már gondolkodtam (atyaég, ez hülye) - hol ez, hol az. (Többnyire macska és hárs - lehet analizálni - de minden analízis minimum fele rólatok szól. Hogy melyik fele az, azt nem árulom el)

Nem érzem úgy, hogy kihasználom A.-t, hogy folyton ő főz kávét? Nem, én mást főzök (ki). Nem érzem úgy, hogy A. folyton ledominál azzal, hogy az általa főzött kávét kell fogyasztanom? Nem.

Azért teregetem ki a magánéletemet idegeneknek, mert nincsenek barátaim? Igen. Nem. Talán. Talán is. Igen is, meg nem is. Talán igen, talán nem.

Miért nem írok többet a magánéletemről? Szégyellem, hogy van? Nem. Nincs. Többet írok. Nem írok többet.

Azt hiszem, hogy most vicces vagyok? Azt. És még egy csomó mást is. Tele van a fejem tekergő gondolatokkal, időnként kinyomok belőle valamennyit, hogy ne robbanjon fel.

Brüsszel tesz tönkre? Nem. Nagyon nem.