Segélykiáltás a kommunikációs félreértések bugyraiból

Kijövök az iskolából, felszállok a buszra. Fáradt vagyok, elgyötört és rettentő éhes. Írok egy messengerüzenetet a családcsoportba: Van jó ebéd? Nem nézi meg senki. Leszállok a buszról, mielőtt beülnék az autóba, veszek a kínainál egy fél adag szezámmagos ragacsos csirkét, mert éhen halok. Miközben fizetek, látom a választ: Tudunk frissen csirkemellet sütni neked, van egy kis sült édesburgonya, illetve ami a hűtőben van, a saláta. Köszi, válaszolom a szívvel megtoldva. Húsz perc, míg hazaérek, a gyomrom hangosan korog. Benyitok. Gyanúsan csend van. És nincs sült csirke illat. Semmi sincs. Vagyis egy papírtálcán szottyad édeskrumplimaradék, az is hideg. Nem értem, miért nem sütöttek semmit, ha egyszer direkt rákérdeztem, van-e valami. A. szerint akkor akarták kezdeni, amikor már hazaértem, mert öt perc alatt megvan. Természetesen nem lenne meg öt perc alatt, hiszen még ki sincs bontva a csirkemelles zacskó. Még én sem lennék meg vele öt perc alatt, nemhogy ők. Látták, hogy húsz percen belül hazaérek, épp elkészülhetett volna. Csalódott vagyok, megeszem a kínai cuccot. A. szerint alaptalanul vagyok csalódott.

Petyhüdtség ellen szájkarate

Észrevettem az elmúlt időben, hogy az arcizmaim, különösen a száj körüli izmok veszítettek a feszességükből. Gondolom azért, mert a maszk alatt büntetlenül biggyeszthetem lefelé a számat, úgysem látják. De engem zavar hogy kifolyik a számból a víz, miközben iszom. A neten láttam ezt a szájkaratét az arcjógát, gondoltam is, hogy elképesztő, miféle úri huncutságokra van ideje másoknak. Azért csak rákerestem, hogy mi fán terem. Van egy csomó videó, azok alapján kezdtem el én is arcjóga gyakorlatokat csinálni - végre valami, amit vezetés közben, vagy a maszk rejtekében emberek közt is bátran végezhetek*. Jó, nem minden eleme tartozik a nyilvánosságra, de már az is fél siker, hogy napközben többször is eszembe jut és rendszeresen csinálok belőle elemeket. Mondjuk sokkal finomabb volt, míg huszonévesen folyton csókolóztunk - de majd többször szorgalmazom azt is.

* nem úgy, mint az intimtorna, amire szintén mindenkit buzdítok - de én azt is arcjátékkal kísérem, szóval mondjuk a buszon mégsem szoktam nekiállni (ha egyedül vagyok, akkor igen)

26

Nem tudom, hogy huszonhat évvel ezelőtt mit tudtam volna kevésbé elképzelni. Azt-e, hogy ez az épphogy megismert okos, karcsú, magas fiú lesz a gyerekeim apja és együtt ünnepeljük majd a 26. évfordulót is - vagy azt, hogy huszonhat év múlva ezen a napon kitör a harmadik világháború, mert az oroszok lerohanják Ukrajnát. Nehéz így teljes szívvel ünnepelni - de azért megtesszük, ami rajtunk múlik a békéből.

elvesztettem

Csak magamat szidhatom. Megkínáltok jobbnál jobb receptekkel  - de amit nem készítek el azonnal, az elvész a blog sűrűjében, mert csak a posztokban tudok keresni, a hozzászólásokban nem. Keresem by zenjebil vöröslencse levesét, de nem találom. Csak azt tudom, hogy ezerszer egyszerűbb volt, mint amit én magamtól készíteni szoktam. Erre a hirtelen támadt novemberre nem voltam felkészülve, forró levest akarok most azonnal, mert még a szívem is vacog. V. elhívott színházba (akadt egy felesleges jegy) és én nemet mondtam rá, a hideg és nedves időjárási viszonyokra tekintettel. Ez már itt valaminek az alja. Azt mondtam, inkább itthon maradok zabot hegyezni céklát reszelni. De nem reszelek, mert reszketeg vagyok és reszketek. Nézzétek el a béna szóvicceimet, nagyon fázom, az agyam is teljesen összetöpörödött és csak azon jár, hogy bújhatnék be mihamarabb a paplan alá. Mondjuk délután hatkor. Egy forró vizes gumimalaccal. Felhörpölnék még vagy fél liter forró teát és már aludnék is. Legfeljebb sorozatot néznék - szerencsére az Elena Ferrante regény harmadik évadát most töltögeti fel a HBO. De aztán kakaó és alvás. 

számlavakság, sikítófrász

*Alapvetően nem tartom ostobának magam, de a számlák kikészítenek. Eleve nehézséget jelent az, hogy megkülönböztessem őket egymástól (és nem is értem, hogy annak a kurva gáz- és villanyszámlának miért kell mindkettőnek alig árnyalatnyi különbséggel narancssárgában tündökölniük**) - de még ráírva sincs érthetően, melyik melyik. Ha nagy nehezen szétszálazom, akkor jönnek a tételek, amiktől elkap a rángóideg. Nehezemre esik arra fókuszálni, hogy mettől meddig szól a számla, mikor kell fizetni, van-e elmaradás vagy túlfizetés - miközben látom, hogy ezer teljesen felesleges számmal szórják meg mindet***. Egy éve kezelem én anyukám számláit, és már totál bediliztem tőlük. Villany, víz, gáz, kuka, biztosítás, telefon, tököm tudja mi - soha, de soha nem akarok számlákat kezelni (nyilván van nekem is további saját kétszázféle iratom, dokumentumom, amiket szintén menedzselnem kell).

Ennyi. Nincs elmaradás (asszem), nincs túlfizetés (sajnos), semmi nincs, csak ma megint elhoztam öt számlát anyukámtól - ahol amúgy nincs postás, vagyis nem visz ki semmilyen számlát, ha az ember elég szemfüles, bemehet érte a postára - anyukám ugye eleve képtelen erre, én a posta szűkös nyitvatartási idejében nem járok arra - szóval, a számláékat mindig ömlesztve kapjuk, zsákszámra (mert a szomszéd elmegy értük néha és ki is adják neki mindenféle igazolások nélkül) - rémes, hogy nekem bármiféle számlákkal foglalkoznom kell. Egyszerűen gyűlölöm, iszonyodom tőlük, idegesítenek. Szerintem ezt valami előző életből, de legalábbis a gyerekkoromból hozom magammal. Nem_akarok_számlákkal_nyűglődni. Sem_most_sem_máskor. SOHA

* (mostanra nagy nehezen eljutottam odáig, hogy)

** nem tartom rossz színnek a narancsot, de bakker, annyi más van még

*** igen, elérhetetlen telefonszámokkal is

Irodalmi játék (birodalmi lépegetés helyett)

Feltöltök egy képet. Én magam fotóztam a nagyszobában.  Mert ránéztem és eszembe jutott egy regény.  Van kedvetek kitalálni, hogy vajon mi?

unalomba fullasztom a blogot

de sebaj, írok a bagelről és a macaronról. Keveset.

Egyrészt nem értem a felhajtást a bagel körül. Középen lyukas zsömle, kifolyik az alján a mézesmustáros lazac meg a tejszínes cékla a rukkolával. Ugyanakkor nem értettem a felhajtást a macaron körül sem. Szép, színes korongok kurva drágán. Édesek, oké, de ennyi. Aztán (kétszer is) ettem a chez dodo macaronjából. Már megvan, miért érdemes tényleg rajongani. Rajongásom jutalmául most kaptam egy kis dobozzal a Hisztériából - tömény csalódás. Pedig híres hely. Lehet, hogy van bagelből is jó.

Itthon karalábéleves, sztrapacska (a múltkor elmaradt, de megvannak az alapanyagok) - de amúgy hajtunk a mediterrán vonalra. Időjárásban is jól jönne. Egyre több jel mutatkozik arra, hogy* jön a tavasz.

* igen, arra is, hogy ráférne a kertre egy nagygereblyézés

Fény derül a halra

Á.: neked még nem mondtam, de a mediterrán étrendet követem

én: értem*

Á.: vettem nagyon sok halat

én: értem***

* szemem se rebben - csak szólok, hogy mostantól salátákban** és halakban meg tenger gyümölcseiben (ezáltal D3-ban is) gazdag posztok következnek

** Á. mostanában (értsd: cirka elmúlt tíz év) nem igazán jeleskedett a zöldségek**** megevésében

*** hetek óta dolgozom azon, hogy kiürítsem a mélyhűtőt, hogy ki tudjam mosni, de nem rovom fel neki, csak megkérem, hogy küldjön át néhány ételről leírást, amit mostanában szeretne megenni

**** V. is úgy akar(t - nem tudom, mikor múlt, mikor jelen vagy jövő az idő) vegán lenni, hogy a zöldségek***** jelentős részét nem túlzottan kedveli, szóval, nem csodálkozom

***** kéthetente megrögzötten veszem a (hazai) biozöldségeket, aztán megpróbálok húst és édességet a gyerekeim számára is fogyasztható ételt fabrikálni belőlük - mert nem szeretik a zöldségeket. Amúgy örülök a döntéseiknek.

Átváltozás

Azt álmodtam, hogy A.-val kirándulunk a téli erdőben, fára is mászunk. Egy helyen - bár felajánlom a segítségemet, de A. nem fogadja el - A. leesik a fáról, ami épp egy meredek és csúszós részen van. Amint leesik, hiába kapok utána, csúszni kezd, egyre gyorsabban pörögve csúszik, legalább 20-30 métert, a végén egy jeges pocsolyában áll meg. Utánamászok, hogy felhozzam, látom, hogy nagyon nagyot esett, félek, hogy meghalt. Odalent nem A.-t találom, hanem egy kék papíros homeopátiás műanyag fiolát - nem az ewredeti méretben, kábé akkora, mint egy hálózsák. Hiába sírok és dühöngök kétségbeesetten, nem változik vissza.

Receptúra

Vegyünk szavakat, vágjuk darabokra, tűzdeljük meg, fűzzük össze őket mondatszerű képződménnyé, aztán lépten-nyomon dobáljuk szét őket a vakvilágba. A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.