Maradjak a kaptafánál?

Szerintetek lehet egy teljesen hétköznapi (de nagyjából kényelmes) fekete bokacsizmából úgy báli cipellőt faragni, hogy (ideiglenesen) bevonom valami csillogós cuccal? Nem pont alufóliára gondolok... talán csillogós matricák... oké, már most érzem, hogy a kérdés is gáz... ugyanakkor nincs (nem létezik) olyan alkalmi cipő ma Magyarországon, amely egyszerre lenne kényelmes (vagy csak viselhető) és (e pillanatban) megfizethető - de főként a kényelem. Hobbitlábam van, ilyenre nem gyártanak alkalmi cipőt. Csak attól félek, hogy az a ragasztó, amivel elég szépen rá lehet ragasztani a cipőre egy alkalmi bevonatot, soha többé nem szedhető le a cipőről, ha a továbbiakban minden különösebb alkalom nélkül szeretném viselni. A másik megoldás, hogy van egy (még sosem viselt) ezüst slingem*, amit azért nem vettem fel soha a számára kijelölt időszakban**, mert már itthon is törte kissé a lábamat***

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol annyira menő dolog széles lábú, széles csípejű, nagy mellű, vaskos végtagú, széles, piros, almaképű asszonyságnak lenni, hogy még öltözékeket is gyártanának ilyen alakra.

* gyengébbek hozzám hasonló divat-antitálentumok kedvéért hátul nyitott női cipő

** forró nyári napok

*** pontosan ugyanazt és ugyanott, ami miatt Párizson úgy vonszoltam végig magam, mint a kis hableány idősb reinkarnációja

szív küldi szívnek szívesen

Kértünk tegnap Á.-tól egy nagy szívességet A. és én. Nagy nyökögve beleegyezett, így ma reggel kérésünknek megfelelően reggel nyolckor felkelt, fél kilencre már a kocsiban ült a ünnepi gyűrött fehér ingében meg a frottírzoknira felhúzott szép cipőjében és kívánságunknak megfelelően eljött velünk öltönyt vásárolni. Mert azt hazudtuk mondtuk neki, hogy nélküle sajnos ez nem fog menni, vagy legalábbis a hatásfoka sokkal rosszabb lenne. Mert ő fog szalagavatón táncolni szíve hölgyével, aztán ő megy afterpartyba (remélem, nem az új öltönyben!), ő fog ballagni, érettségizni, majd egyetemre menni. Úgy ült ott a kocsiban, mint akit fogat húzni visznek (mármint nem egyet, hanem mindet húzni), úgy szállt ki az autóból, mint ahogy a macska megy ki a hidegbe evés után a konyhából*, aztán az öltönyös hölgy kedves kérdésére, mely szerint milyen öltönyt szeretne a fiatalember, azt mondta végtelenül undok pofával, hogy nekem mindegy (mintha az öltönyös hölgy erősködött volna azon, hogy menjünk már el őt meglátogatni), aztán nekem, aki a szürke öltönyt előnyösebbnek tartottam volna a feketénél azt mondta, hogy ragaszkodik a feketéhez, aztán fizetés után azt mondta, hogy miért nem mondtam időben, neki mindegy lett volna, és kapott nyakkendőt is (választott magának és BKV-kéket és én is választottam egy fekete alapon kék pöttyöset magamnak) - szerencsére ezeket ingyen adták a kedvességünkért vásárlásért cserébe. Aztán A. is választott öltönyt magának - szép szürkét, nem hiába A. a szerelmem tárgya, nagyon jól áll neki ez a szín! Aztán A. fizetett, én pedig megpróbáltam memorizálni, hogy milyen további kedvezményeket milyen papírokkal lehet majd érvényesíteni, aztán visszaültünk az autóba, hazajöttünk (Á. szétfolyt a hátsó ülésen, mert túl fáradt volt rendesen ülni), én megkérdeztem, hogy kérnek-e reggelit. A. kért, Á. azonban sem reggelizni nem tudott a fáradtságtól, amit a hajnalban ráoktrojált keléssel idéztünk elő, sem annyit nem bírt kinyögni, hogy köszöni (az öltönyt, a fuvart, a törődést, az életet, bármit), hanem felment a szobájába és visszafeküdt aludni. A hazahozott holmikat A. tette el, nehogy Á. soha többé ne találja meg őket a szobájában, vagy esetleg csak egy tál penészes székelykáposzta alatt találja meg - szóval az egész reggeli hercehurca a mi személyes projektünkké változott. És én is rendeltem magamnak ruhákat - remélem, jók lesznek és azt is, hogy meg is érkeznek legkésőbb az ominózus nap előtt eggyel.

És mindezek ellenére is azt mondom, hogy a világ legboldogabb dolga volt gyerekeket szülni és undok felnőtté felnevelni. Most képzeljétek el, ha még kedvesek is lennének!

* konkrétan ki kell húzkodni

Tóték

Próbálom megtervezni az év utolsó napjain kiveendő szabadságomat. Van még 9 napom - ami nem hangzana rosszul, ha nem lenne muszáj még mindig írnom és írnom. Sehogy sem állok. A telefonom ragaszkodik ahhoz, hogy december 27-én állami ünnepnap van ezen* a címen. Én nem bánom, de szerintem a főnökeim még nem tudják, hogy aznap mindannyian az otthonainkban dobozolunk majd. És dobozos sörrel koccintunk a bennünk lakó őrnaggyal démonokkal.

* Boxing Day Holiday

Tudatos vásárlóvá nevelés - 1. szint

- nééééézd, hah-hal-hal-hal.... kérek halat!
- na, majd pont a büdös halat fogod megenni!
- töpörtyű! kérek-kérek-kérek töpörtyűt!
- dehogy veszek töpörtyűt!
- a nagymama adott...
- na, pont a nagyanyád!
- gombaaaaa! lécci-lécci-lécci! anyaaaaa!
- nem eszünk gombát!
- nézdkarfiol, van padlizsán is! anya! anyaaaaaa!
- hagyjál már a folytonos hülyeségeiddel!
- ez mi? nézd! ilyet kaphatok!
- gránátalma.... te, meg az ötleteid!
- anya, kérlek, légy szíves, vegyél nekem valamit!
- kapsz egy csokit, de több szót most már ne halljak!

Ha az enyém nem lehet, ne legyen senkié!

Mintha csak féltékenységi dráma volna gyilkossággal a végén. Pedig csak a szomszéd néni gondolkodik így, amikor kipakolja (kipakoltatja) a feleslegessé vált bútorait lomtalanításkor. Elmúlt már nyolcvan, mi ne lenne felesleges? Legalább másfél teljes konyhabútor és legalább három komplett szobára elegendő szobabútor áll az utcán. Ágyak, szekrények, asztalok, székek, fotelek,  telefonasztalka, szőnyegek, előszobafal, fogas, cipős szekrény, konyhaszekrény, pult, kredenc - van minden. Az elmúlt negyven-ötven év termékei. Sok köztük a ronda, de mind kifogástalan állapotú. Könnyű volt mindent így megőrizni, ketten voltak csak, nem volt gyerek. Kipakoltatta és most őrizteti. Őriztetem én egész éjjel, ha kell - mondja harciasan. Fizet is érte. Fizetett a kipakolásért és most az őrzésért is. Jönnek, vinnék. Menjen innét, mert rendőrt hívok! - rivall rájuk. Igazgatja az összerakott tömbből kilógó éleket, sarkokat. Szeretettel vagy megszokásból. Holnap jön a darálóautó és a bútorokat mindet apró miszlikekbe tördeli, aztán összepréseli. Megtelik majd velük egy teljes tartály. Fordulhat vissza az autó az utca közepéről. Írmagja sem marad semminek. 

Ruházkodó

V. legalább már tudja, miben megy. Valami színezüst ruhában a kirakatból. Amit addig még be kell vetetni onnan. Nekem  cipőm sincs, ruhám sincs, de még ötletem sincs. A. talán vesz magának egy öltönyt. Ugyanott, ugyanakkor, ahol Á.-nak vesszük. Mert mese nincs, neki muszáj. Őszintén szólva nemigen látom a szalagavató bál jelentőségét. Természetesen after is lesz. Szerencsére arra már nem kell mennünk. Persze nyilván nagyon (nagyon-nagyon) meg fogok hatódni, amint meglátom Á.-t az öltönyében,  karján a táncpartnerével (meg a sok többi osztálytársát, akik évről évre sokat nőttek, ráadásul a többségüket nyolcadik óta nemigen láttam). A szülők nemigen változtak az elmúlt nyolc évben. Gombócból is sok lenne, hát még elmúltnyolcból! Nyakkendőt is kell venni.

Tudjátok, mikor voltam utoljára öltönyt meg nyakkendőt vásárolni? Én sem tudom, de igen régen, még A. fiatal korában. Nem volt nagyon sokkal idősebb, amikor megismerkedtünk, mint most Á. Néhány évvel. Tényleg csak néhánnyal. Azt hiszem, nem tudok szóhoz jutni! Velem élte le az élete nagyobbik részét. Atyaég, milyen kölyök volt még! Ilyen felelősségteljes, megbízható, kedves kölyköt aligha találni minden bokorban. Ha hamarabb eszméltem volna, lehetett volna egy izzó égő csipkeruhám.

Ünnep Magyarországon

"Magyarországon úgy honosodott meg ez az ünnep, hogy akár több napon át is tarthat" - mesél egy kereskedő a Black Friday-ről.

álszépbeszéd

Az autóban még nem álltam le a rádióhallgatással és a neten időnként tévét is nézek. Mármint hírműsorokat. És azt tapasztalom, hogy terjedőben van az álszépbeszéd. Persze lehet, hogy a gyermekded modorosság (vagy valami egészen más) a megfelelő szakkifejezés a jelenségre. Ilyesmiket mondanak időjárásjelentés címén: a Nap időnként duzzogva elbújik a mérges felhők mögé, de  délelőtt még tapsikolhatunk a kora őszi időjárásnak. Délutánra azonban eljön a zord, északi ősz, még a nagybundás medvék is meggondolják majd, hogy ne hajtsák-e álomra a buksijukat. Napi hírekben meg ehhez hasonlókat: A képviselők az ország tisztes házában ma felvették a boxkesztyűt a korrupcióval szemben és kiütéses győzelmet remélnek, ehhez azonban először még saját honfitársaink harcos kedvét is fel kell piszkálniuk. Híradónk értesült arról is, hogy egy kisautó a rekettyés mellett beszorult egy sihuhumozdony alá - esedezve kérjük kedves hallgatóinkat, ne csintalankodjanak vezetés közben, mert azzal maguknak tragédiát, másoknak  pedig bosszúságot okozhatnak!

Megcsináltuk!

A meghatottság, a büszkeség és a boldogság mellett a megkönnyebbülés is nagyon meghatározó érzelem a nagykorúság elérésekor. Nyilván nem lesz semmi másképp, reggel iskolába megy, délután megjön, tanul vagy sem, éjfélig nyekteti a gépét (jó esetben), szanaszét hagyja a szennyeseit vagy kimossa, nem eszik semmit egész nap vagy kieszi a hűtőt - szóval, egyrészt nem változik semmi. A törődés, a féltés sem kevesebb, sőt, bizonyos tekintetben erősebb is - de mégis más. Ha velünk történne valami, már saját jogon fogadhat vagy utasíthat el segítséget. Van véleménye, vagy ha nincs, majd kialakítja. Tud olvasni, számolni. Nyilván nem kész felnőtt, hiszen még én sem vagyok az de képes felelős döntéseket hozni. És ez mérhetetlenül megnyugtató. 

18+

én: és mit szeretsz benne legjobban?
ő: hogy nagyon kedves... és hogy sokat tudunk beszélgetni



Minden perc megérte.