Újabb fóbia

lakkozott köröm* vs tampon

(tudom, applikátor, de nincs itthon az sem)

* nem lett szöszös - de kettő megnyomódott alvás közben - úgy látszik, álmomban Braccio di Ferro** vagyok és ütök, ütök és ütök... körömháttal(????)

** awwww, spenót - de most ettem még jobbat: ugyanaz csalánból - ritkán jut eszembe tiszta csalánt szedni gyaloglás közben, de komolyan, most már ültetek a kertbe

Fedősztori

Na, az pont nincs. Vettem fedőlakkot. Betürkizeztem a körmeimet. Hagytam száradni. Rákentem a fedőcuccot. Aztán örültem, míg bele nem nyúltam az asztal sarkába. Összegyűrődött. Nem, nem az asztal. A gyémánt keménységű fedőlakk, meg alatta a védett türkiz. Reggelre várom a szöszöket is. Jóéjt mindenkinek, majdan színes lakkokkal álmodom.

kerti munka light

csendben ülök, a kezem a füvön
nézem hosszan, aztán megsimítom,
hallgatom, ahogyan nesztelen nő
így iramlik el tehát - gondolom

Ide-oda kattintgatok...

...hát nem összekattintgattam magamnak valahogyan két* állásinterjút is a jövő hétre? Most aztán izgulhatok**...

*mindössze két helyre pályáztam, így ez döbbenetesen jó aránynak számít
** igazából inkább csak szeptembertől szeretnék dolgozni... de lesz-e erőm visszautasítani a mesés ajánlatokat***?
*** ha nem mesések, nincs kérdés (most mihez drukkoljak?****)
**** költői a kérdés, igazából pontosan tudom: mesés állást szeretnék, szeptemberi kezdéssel

Amire nem is számítottam

ilyen minden várakozást felülmúlóan kedves, korrekt, empatikus hatósági szakértőkre - ha nem lenne ilyen csúfosan szomorú apropója az ügynek, azt mondanám, élmény volt az odabent töltött három óra, de a téma miatt inkább csak azt, hogy ... szinte élmény volt az odabent töltött három óra. Ha minden ügyet ilyen lelkiismeretes érdeklődéssel és szakmaisággal fogadnának a hivatalok és hatóságok, boldog országban élnénk. Remélem, még sikerrel is járnak az ügyemben (miben másban?)

Igéző végzet

Ja, nem. Idéző végzés. Aligkülönbség. Ja, nem.

Hálás sintér you?

Az - mit tagadjam.

Vadakat terelő juhász

avagy

személyesen a munkaügyi központban és a NAV-nál jártam ma, valamint az OEP-pel levelezek a pad alatt titokban

én mindenkit megértek (nem), engem nem ért senki (de, azért igen) - csak nehéz ez nagyon

Erika nem is Erika volt és ebből adódtak félreértések

meg aztán nekem nem teljesen logikus, hogy ugyanabba a folyóba szobába nem léphetek be kétszer, csak minden alkalommal újonnan igényelt hívószámmal, de én nem nyomhatom meg a gombot (megtanultam, no para, tudok kérni hívószámot - csak nem életszerű, hogy ezért üljön valaki egy üres folyosón, hogy nekem, aki amúgy tudok olvasni is meg gombot nyomni is, hívószámot adjon)

először megkaptam a 155-öst, aztán a 848-ast, harmadjára a pedig egy 123-ast

Aztán az öreg ügyintéző Bözsi néni (felhasználónevén Tanaki Leopárdné) (kedves amúgy) kiakadt azon, hogy nem vagyok összeházasodva senkivel és meg is sajnált azonnal ugyanezért, hogy nem félek, hogy most itt a baj és otthagynak? nem félek én még magától a miniszterelnöktől sem

Az OEP igazolása nem elegendő, mert az ügyfélkapun át történő közlekedés számukra nem lehetséges (úgyis mint hogy hihetnék el, ami nem papíron van? ügyiratszám? ügyfélkapu? elektronikus államigazgatás? na, ne röhögtessem őket! még majd azt is beadnám, hogy unikornisháton jöttem)

de ha elmegyek a NAP-hoz NAV-hoz, és onnét kérek egy aranysugarat pecsétes papírt, akkor talán hisznek nekem (vagyis hát hisznek ők, az árvák, csak azok a fránya, gabalyodott jogszabálykötegek)

elmentem tehát a NAV-hoz háromnapi hidegélelemmel nélkül - voltak ott már mindenféle népek, hercegek, grófok, válogatott királyleányok s királylegények, aztán azt mondta az alabástromszín ruhába cigarettától és izzadságszagtól bűzlő polárpulcsiba bújtatott őr, hogy aki nem teljesíti a próbatételeket, annak a feje levágatik ő ugyan nem nyomogatja a gombkombinációkat, mindenki intézzen ügyet maga - nekem ugye volt némi illegálisan szerzett gyakorlatom a munkaügyi központból, így gyorsan továbbléphettem

épp bele az izzadó, harákoló, várakozó tömeg közepébe (mint később megtudtam, valami utolsó ítélet várható a héten, ezért annyian)

ügyintéző Gabika forgatta a szemét - de megjuhászodott a végére (mintegy 45 perc múlva), amikor már többször elismerésemet fejeztem ki a türelme miatt, meg hogy erre intő feliratokkal veszi körbe magát (feketén-fehéren fénymásolva, hogy minden ember annyit ér, mint a mosolya, meg hogy légy türelmes, mert... nem emlékszem, miért, és szentnek öltöztetett NAV ügyintézők is voltak fénymásolva kis glóriával a frissen csináltatott hajuk felett) - mondtam is, hogy én őt megértem, hogy ebben a rusnya, levegőtlen környezetben a sok ügyféllel a nyakukon nehéz az élet, mondtam főznék neki kávét, míg ő a nyomtatóra vár - én meg mindkettejükre - és komolyan is gondoltam. Az a mihaszna őr odakint hordhatott volna nekik kávét, teát, vizet - mindjárt több hasznot hajtott volna, mint azzal, hogy flegmán elfeküdt a székén odakint, nyomkodta a telefonját és félvállról válaszolgatott a Mari néniknek meg János bácsiknak segítség helyett.

Aztán mire hazaértem, egy halom levél meg egy idézés várt (mind elektronikus - hogy a munkaügyi központokat miért nem kötik bele a rendszerbe???)

Úgyhogy a mai tai chi is ugrott, hanem elmegyek író-olvasó találkozóra.

kép kép hátán

Árleszállítás

20% Az már valami, igaz? majdnem egynegyed - és épp egyötöd. De a majdnem negyed jobban hangzik, mert egy kis jóindulattal az már szinte félár - kis felárral.

Sokan keressük az igazit. Az igaziakat. Mert valaminek kell lennie, ami ápol és eltakar megszépít mindannyiunkat. Persze, mindenkit más. Kicsit olyan ez, mint a párválasztás - és nagy örömünkre engedélyezett, sőt, szinte elvárt a bigámia. Több igazinak is kell lennie. És mind büntetlenül kipróbálható, a darabok egymással kombinálhatók, a variálhatóság szédítő. Amit ő visszadob, én már halászom is le a fogasról - amit én ejtek, azért hárman is lehajolnak. Az egyik majd karcsú alakot hazudik varázsol nyári estékre, a másik jó lesz a befőzéshez, hogy ne a jó darabokat nyűjük akkor,  a harmadik majd télre, mert tiszta gyapjú. És itt ez az édes darab - most még nem jó, de nyárra belefogyok. Belefogyunk mind. És mindenkinek meglesznek a maga választottjai, aki keres, itt a kövér háziasszonyok és a vékonyka, formás diáklányok (mint a két véglet) egyaránt találnak kedvükre valót. Mondjuk ez utóbbiak hamarabb - könnyű annak, akin még a juta krumpliszsák is jól mutatna. Voltam már én is úgy. Keressük, kutatjuk a hozzánk illőket,  a ránk várókat. Reménykedünk az utolsó percig - hiszen a remény hal meg utoljára. Vagy tán meg sem hal, nem vész el soha, csak átalakul. Előbb csalódottsággá, aztán később haraggá, néha egyenesen izzó gyűlöletté. Mert másokon látjuk, ők már választottak, tudják, mit visznek haza ma. 20%-os leárazás van, ha ötöt veszel, csak négyért fizetsz, keressük meg legalább azt az ötöt, így spórolunk igazán.

Lapozom a vállfákat, és egyszerre rádöbbenek, hogy nem megy ez a skizofrén helyzet nekem. Vagy magamnak keresek holmikat, vagy V.-nek - együtt a kettő nem megy. Annyira más színekre, formákra, anyagokra, méretekre, stílusokra kell összpontosítani, ha neki vásárolok, mint amikor magamnak, hogy nem megy a kettő együtt. Ahogy rájövök erre (döbbenet a köbön! köbbenet?) szempontot váltok. Legyen először V., úgyis nagyon közeleg a szülinapja (tudom, sokak szerint snassz, égő, sőt, teljesen elképzelhetetlen születésnapra turkálóból venni ajándékot - sőt, egyáltalán turkálóból venni bármit is - én megengedő vagyok ebben a kérdésben, sőt. Bolti papírcímkés darabokat veszek többnyire, olyan márkákból, amelyekből egy-egy darab kerülne annyiba, mint itt a végösszeg lesz - és a többségük nem fog szembejönni az utcán). Szóval, legyen előbb V., aztán nézek majd magamnak. Nagyon gyorsan lehet így haladni, el kell csak képzelni, kinek, mit keresek - és többnyire megtalálom az elképzelt holmit, vagy valamely kívánatos verzióját. V. rövidnadrágokat szeretne - akad egy Denim, egy GAP, és egy Atmosphere, aztán egy top, ez woman'secret, meg két ruha, egy a Zara-ból és egy Berschka. Találok egy  finom, kecses szandált is, valódi bőr, párnázott belső talppal. Mind vadonatúj. Mondhatná, hogy természetesen - de nem, erre azért egy kicsit külön is kell figyelni.

Magamnak végül is nem nagyon találok ma semmit, amit ne hagyhatnék ott - és az a stratégiám, hogy mindent ott hagyok, aminek nem érzem múlhatatlan szükségét. Egy napkalapot azért kaptam én is - nagyjából úgy néz ki, mint a Szolgálólány meséje* című sorozat szerencsétlenjeié - remélem, nem veszi senki felhívásnak keringőre, viszont a nap ellen garantáltan védeni fogja az arcomat.**

Úgyhogy én sztorikat gyűjtöttem - de már unok írni, úgyhogy csak röviden. Mindkettő a kényszermunkatáborba turkálóba cipelt pasikról szól. Fel nem tudom fogni egyébként, miért jelent ez élményt bárkinek is. Soha nem jutna eszembe A.-t ilyen helyre vinni - igaz, nehéz is lenne, mert csak ájult, magatehetetlen állapotban tudnám, megkötözve és magam után húzva.

Az első pasi diszkréten beleüvöltött a fülembe: keress valami dögöset ma éjszakára! Nem nekem szólt, mint örömmel konstatáltam, hanem a mellettem keresgélő nőnek. Hogy hogy nézett ki a nő? Nos, én nem vagyok szép. Sőt. De azt hiszem, valami kis élet pislákol bennem. Ez a szegény nő gyakorlatilag észrevehetetlen volt, szürke, jellegtelen, semmilyen - és ahogy a pasija felszólítására foltosan elvörösödött, még csúnya is. Nem tudom, hány szót kellett volna és mennyi ideig sorolnom, hogy a "dögös" szó vele kapcsolatban bármilyen kontextusban előkerüljön... mondjuk, a dögszerűt talán egyszer kimondtam volna.

A második pasit azzal bízta meg a nője, hogy várakozzon a gyerekekkel valahol. Ő a csordultig telt melltartós dézsa mellett cövekelt le. Na mármost én úgy gondolom, hogy a nők többsége amúgy sem szívesen válogat a melltartóhalomból*** mások szeme láttára - de ha még két 3-5 éves kisfiú is vonít a dézsa alól, majd onnan kimászva turkálni kezdenek és kérdéseket tesznek fel a melltartók mibenlétére vonatkozóan, amit az apuka a csöcs szó gyakori használatával válaszol meg - szóval, a nők egy idő után inkább nézegettek más dolgokat.

*hát... az első részt ott hagytuk abba, A.-val nagy egyetértésben, ahol egy csapat nőt ráeresztettek egy pasira, azok meg szétnyíltra rúgták a fejét - inkább nézek LolkaBolkát, mint ezt.

** tegnap ugyanis sikerült másfél óra alatt pecsenyevörösre égetnem az arcom, hazafelé már bokortól bokorig ugráltam - fájt nagyon (de szerencsére tavaly Olaszországban vettünk egy szuper after krémet, azzal vastagon bekentem - és mára már oké vagyok)

*** én fehérneműt nem szoktam így venni - de ezek közt is rengeteg a vadiúj