(...)
- fogadjunk, hogy te is forognál a sírodban, ha megtudnád!
- én???
- te bizony!
- de én még nem haltam meg...
- jó, de még nem is tudod, amit mondani fogok
P.S.: megtudtam, huszadrangú pletyka volt érdektelen személyekről, már el is felejtettem - nem úgy, mint a körítést, ami azóta is döbbent borzongással taszigál a sír felé, hogy foroghassak végre egy jót
Megérkeztek a szakdolgozati értékelők, a konzulensem 99%-ra értékelt, az opponens 92%-ra - szerintem nem kell majd nagyon sokat védekeznem, hogy meglegyen az oklevelem, elégedett vagyok, ennél rosszabb összképet sose mutassak.
Melegországon megeshet az, hogy a tankönyvkiadónak megtetszik egy vers, de inkább egy kicsit másképp akarja használni, szóval bekamuzza, hogy egy szerzővel rendelkező irodalmi alkotás a neten többféle szövegváltozatban érhető el. Meg hát végül is nem mindegy, hogy meleg vagy magyar? Melegországon jellemzőek a szélsőségesen magyar nyarak, ilyenkor nem érdemes túlzottan magyar ruhát felvenni, mert még hőgutát kap az ember, felforr az agyvize, megagyalágyul, cseppfolyósodnak az erkölcsei, aztán belefullad saját hányadékába.
A valódi vers és egy beszélgetés.
Update - mert időnként nem a legrosszabb forgatókönyvek élnek tovább
Ma hajnalban szívmasszázzsal ébresztett a macska, a pápa is eljön látogatóba, tízkor száll le a gépe, fél tizenegykor eltemetjük apámat, aztán főzök egy húslevest, délután pedig elutazunk három napra. Nyilván nem csomagoltam még semmit össze, ahogy lenni szokott, majd kapkodok indulás előtt, szokványos ez is.
- elmegyek, megrendelem a virágot a temetésre
- hozzál mosogatótablettát is, mert kifogyott
Ha adtam volna címet apám búcsúztató beszédének, talán ezt a címet adtam volna. Igyekeztem nagyon diplomatikusan kiemelni mindazt, amiben jó volt és nem sokat beszélni arról, amiben nem. Jó humora volt egyébként tényleg - de nála bántóbban megszólalni tudó embert nem ismerek. Én is tudom hozni azt a vonalat, de többnyire igyekszem visszafogni magam. Válogattam verseket is. Jó versek, semmi nyál. Még a zenéket kéne kitalálni és mp3-ban pendrivera írni. Nem tudom, másoknak hogy van idejük naponta dolgozni járni, nekem alig fér bele az időmbe.
lemondani a nyugdíjat, kitölteni a hagyatéki űrlapot - de már ott elakadtam, hogy a tesóm új lakcímét sem tudom, elküldtem neki az adatlapot, hogy írja meg nekem, mit írjak be - erre megírta nekem a születési idejét és az anyja nevét, hát, köszi, befizetni a számlákat (miből?), átíratni a gázt, leolvasni a gázt, bejelenteni az óraállást, füvet kéne nyírni, mikor fogunk együtt kimenni, hogy kell egy házat felszámolni (legalább tíz ház van belezsúfolva, szerintem az ÉS minden archív száma megvan például - de erről legalább tudjuk, hogy micsoda, viszont a legtöbb doboz kábé húsz éve nem volt kinyitva, csak gyűltek és porosodtak egymás hegyén-hátán az évek
Egy gyerek születésekor tíz nap pótszabadság jár az apának, az anyának jóval több különféle juttatás (nem irigylem, nem is elegendő, járjon, emelkedjen a gyes összege, a családi pótléké is, mi is végigcsináltuk) - de egy szülő halálakor két napot adnak, két nap pótszabadságot - arra sem elég, hogy felocsúdj, hogy ez veled történik, nemhogy az ügyintézésre, bánatról ne is szóljunk - járhatnék persze feketében, és amúgy szeretem is a fekete holmikat, de mostanság egy porcikám nem kívánja a sötét színeket kívül is magamra venni.
temetésre verseket, de pláne zenéket keresgélni - ne legyen túl vidám, legyen mp3-ban és valamiképp kapcsolódjon az elhunythoz apámhoz
kitölteni a temetési adatlapot* - aszondja, hogy "viszonya családtagjaihoz, ismerőseihez" - hát, erre mit mondjak? bár anyukám néhány éve azt mondta, "ez egy elég rendes ember" - hát, akkor most emlékeinkben ehhez is tartjuk magunkat. Meg hát mi a franc az, hogy "hogyan szállították?" - erről aztán tizenötödjére az derült ki, hogy a kérdés az, hogyan szólították - de erre sem tudok válaszolni. Nem szólítottuk, legfeljebb beszéltünk róla (apám azt mondta, hol van apád, vagy hogy a nagypapa küldi, satöbbi) vagy szóltunk neki. Szia! Helló! Hogy vagy? Nem tettünk hozzá semmit. Gyermekei neve, életkora - remélem, minket nem temetnek mellé. A temetésről is kell írni. Tudom, mindenki megugorja ezeket a feladatokat, talán nekem sem kéne egészen komolyan venni a hülye kérdéseket - de hát vagy leírjuk az igazat, vagy felesleges válaszolni, nem tudom, a köztes út mi lenne? Elhallgatjuk a dolgok egy részét. Mely részeket?
És akkor még ott van az, hogy kérdezik mások (úgy látszik, mégis lesz, aki eljön), hogy virágot hozzanak vagy koszorút. Honnan tudjam? Azt sem tudom, én mit vigyek. Kell a temetésre vinni pizzát? pogácsát? bort? búzát? békességet?
Ki vagytok akadva. Ez hülye. Nem járt még soha temetésen? Hát, nemigen. Inkább csak lézengőként. Még közeli hozzátartozó sem voltam, nemhogy főszervező. Szerencsés flótás! Flótásnő?
amíg nem jártál a cipőmban, nem tudhatod, hol szorít és hol lyukas, hol marad a kaptafánál. tegnap megvetttem az új nem bundás bakancscipőt, rögtön fel is vettem, abban voltam egész nap. már este is fájt minden porcikám, de ma reggelre egzakt lumbágóm lett. még tudok járni, ami kell is, mert muszáj kimennem anyukámhoz, akire ma én vigyázok. már kint kéne lennem - de előtte (tegnap estétől ma reggelig) meg kellett főznöm egy csomó ételt - és aztán még annál is többet, mert a még feldolgozandó nyers húsok egy jelentős részét a konyhaasztalon felejtettem éjjel. azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy megkezdtem a szétesést testileg és szellemileg is. elvileg ez segíthetne abban, hogy könnyebben elfogadjam az intézetet szeretetotthont, de egyelőre csak még jobban befeszülök tőle. tudom, hogy muszáj. és bár tudom, hogy nem így működik a világ, de azt hiszem, kétszáz évre előre kiérdemeltem a könnyű életet, úgyhogy most már a makulátlan boldogságra és tehermentes életre vágyom. uff.
