közbeszéd

Eddig a rendőrségtől hívott csak vissza valaki. Egy ismeretlen egy ismeretlent. És mit mondott? Hogy ez hetekbe telhet, mire kijön valaki, mert hiába hallom a rádióban (mondta ő, én nem hallgatok már rég rádiót), hogy elegen vagyunk (mármint ők, a rendőrök), most a vizes vébé miatt most mindenkit felvezényeltek Budapestre, úgyhogy az, hogy egy öregasszony eltűnik, az nem annyira prioritás. Mondja nekem, idegen az idegennek, pedig akár a TEK nős Pegazusa is lehetnék, vagy belsőellenőr, vagy bárki. És érti ő, hogy lehet ebből gond is (mármint a néniből, nem abból, hogy ő elmondja nekem, hogy a fél szürkeállomány már lelépett), hívjam fel a 112-t, akkor küldenek járőrt, mert az még van, hogy becsengessen a házba. Mondom, hogy hiába csenget, nincs ott senki. Ezért írtam hosszú és részletes levelet arról, hogy mi a gond. Többek közt az, hogy nincs meg a néni. Érti. És drukkol. Én meg csak telefonálgassak nyugodtan. Írtam egy másik címükre - nem telefonálgatok, mert dolgoznom kell.

Időgép

Hát, csak megépítették. Magyarország élen jár a visszalépésben, de semmi gond, van élet a küszöb alatt. Vagy valami, ami annak látszik. Fájni fáj.

Nem mind arany

Szóval a mini epilátoromról kiderült, hogy egy mini borotva - én viszont annál, hogy szőrök vannak az arcomon, már csak azt utálom jobban, hogy borostás vagyok. Nincs nagyon sok zavaró szőrszál, viszont apró pihék vannak - de ez a gép azokat a pici láthatatlan pihéket is levágta és most mind egyszrre serken. Na, ez fáj. És szúr, És lett egy csomó pattanásom. Nem monsdom, hogy soha semmire nem fogom használni a kis dögöt, de nem fogok naponta borotválkozni, az biztos. Rémes. Hogy bedőltem neki!

Ma több

helyen is bejelentettem, hogy furcsa dolgok történnek a szomszédunkban - például (ismét?) eltűnt a néni. Ha én is eltűnnék, a blogot rátok hagyom, olvassátok. Bejelentés helyett persze beadandót kellett volna írnom - na, azzal még igencsak el vagyok maradva. Szóval holnap drukkoljatok, hogy írjam meg és adjam le végre mindet, mert különben kimaradok az iskolából. Munkám persze, mint tenger, hiába vagyok tanulmányi szabadságon névleg, ténylegesen elég sokat dolgozom. Hogy miért? Mert vannak ügyek, amik nem állhatnak az én kétnapos szabadságom miatt. A hosszabb szabadságokra átadom őket a kollégáknak.

Vettem egy tál cseresznyét

gyönyörű és édes, mint a méz

és persze megvan angolból is a C1 - nem akarok előre enni a medve bőrére, de meglepődnék, ha nem lenne bent a választott szakon.

Szerszámosládám titkaiból

Vettem egy új eszközt és hasznosnak bizonyult. Nem azt állítom, hogy nagyon szőrös az arcom, inkább csak azt, hogy nagyon zavarnak a szám körül és az államon pihédző szőrszálak, pláne nyáron, amikor maszk nélkül kell járni izzadok, mint a ló. A dolgozataimmal sehogy sem haladok, de nehéz beismerni, hogy sok ez most nekem. Vén csataló vagyok, már csak aludni legelészni szeretnék, nem akarok több vérszagot szagolni vizsgát megugrani, ugráljanak inkább a csikók. Az én kiscsikóim igen szépen ugrálnak. Tegnap viszont egy kevésbé jófej kolléganőm úgy ült be a nagy teamre, hogy olyan borzalmas hangja volt, mint amikor egy rozsdás reszelőt húzogatnak egy fémfelületen - mára mindketten, akik mellette ültünk, torokfájással küzdünk. Mehetek maszkban az Epsom Derbyre ünnepélyes eredményhirdetésre. Nyiff és nyaff.

Újdonsült

 megérett (hajadonfőtt)

foci

Sosem érdekelt a foci, de talán volt idő, amikor egy 4:0 azért megérintett volna még engem is. Pozitívan. Most egy keserű rándulás a szám szélén, hogy van az az ár, amiért nekem nem kell. Nem okoz örömöt, büszkeséget, nem érzek közösséget sem a focistákkal, sem a szurkolókkal. Talán még a labdával. Minden rúgás után reped a bőr.

Az érettségi három napja

Egy osztály három napon át érettségizik. Azok szívnak a legtöbbet, akiket a középső napra hívnak be. Az első napon reggel fél nyolcra mindenkinek kötelező bemenni szép ruhában azért, hogy megtudja, melyik napra osztották be. Ezt nem lehet előző nap tudni, mert az elnök aznap reggel hagyja jóvá. WTF? Akit aznapra osztottak, az marad, a többiek hazakullognak. A középső napon csak azok mennek be, akik aznapra vannak beosztva - természetesen szép ruhában. Leérettségiznek, aztán hazaugrándoznak. A harmadik nap délutánján mindenkinek be kell mennie szép ruhában, hogy megtudják, hogy sikerült az érettségijük.

Alig van köze mindehhez, de most került a szemem elé egy cikk, ahol a szerző porig alázza az úgynevezett elitiskolákba való bejutás módját (drága hétvégi előkészítők, gyerekek stresszelése, szülői hajtépés), sőt, az azt megcélzó szülői igényt is. Kár, hogy a magán fészbuk oldalán néhány éve halálra keseregte magát, amiért a gyerekét annak ellenére sem vették fel, hogy ők aztán ténylegigazán mindent mindent megtettek érte, hogy bejusson, még a protekciókéréstől sem riadtak vissza. 

Semmi köze nincs mindehhez, de az ikerszomszédunkban lakó öregasszony megkerült, nem ölték meg, de az utcai vélemények szerint elcserélték vagy legalábbis alaposan begyógyszerezték, mert időnként ugyan felbukkan a kertben, de senkihez sem szól - viszont gusztustalan, dohányzó pasik fúrnak-faragnak és élnek a házban. Az új szomszédaink. Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, az az, hogyha a nap és az éjszaka teljes hosszában cigarettafüst száll be a szellőztetésre kitárt ablakon. El vagyok keseredve, hogy ilyen figurákkal kell egy levegőt szívnom - nyilván valami ajándékozási vagy eltartási szerződést kötöttek, mert amúgy nekünk lenne elővásárlási jogunk. Ja, még attól is megőrülök, ha egész nap falat fúrnak és flexelnek. Egész nap falat fúrnak és flexelnek. Reménytelen, hogy dolgozni tudjunk. Mindannyian zokogunk.

P.S.: a holnaptól érettségiző V. sírva átment az utcában lakó általános iskolai barátnőjéhez tanulni. Én is bemegyek inkább dolgozni, bár mára itthoni munkám lenne. A. és Á. nem tudnak hová bújni.

huszonöt deka farhátat kérek kicsontozva

Azt veszem észre, hogy közel sem csak én hajtok a neonnarancs címkékre, úgyhogy újabban a leárazott termék hiánycikk lett, csak egyet-egyet találni hébe-hóba, amint kikerül, azonnal elkapkodják.

A tegnapi bevásárlás az "ússzuk meg olcsón a jövő hetet" jegyében a következőket eredményezte (a teljesség igénye nélkül, negyvenkétezerért): lesz a hétvégén, illetve a jövő héten töltött karalábé, napközis bácskai rizses hús, sóskamártás, lasagne, tárkonyos gyöngybableves, kapros túrós lepény, mákosguba, karalábéleves (nem a töltött karalábé elé), paradicsomleves (nem a lasagne elé), görögsaláta, fasírt, tojáskrém, bundáskenyér, spenót, majonézes krumpli, hideg meggyleves, kapribogyós tonhalsaláta* pirítóssal, gazpacho, krumplileves, rakott krumpli, hideg kapros kovászos uborkaleves

* sejtem, hogy ha az eddigiek nem, akkor ez aztán már végképp kiveri a biztosítékot, nehogy már itt nyavalyogjon, aztán kapribogyós tonhalat** egyen - de nem, szerencsére nem nyomorgunk, csak egyre megfontoltabban élünk

** írok receptet hozzá, hátha így megenyhültök: a tálba kerül egy (két) tonhalkonzerv lecsöpögtetve (olaj vagy víz nélkül),  egy üveg kisszemű kapribogyó (vagy nagy szemű, darabolva, szár nélkül), egy (két) lilahagyma apróra vágva, egy (két) doboz tejföl - össze kell keverni, pirítósra kenni, isteni eledel

P.S.: lesz majd legalább képes beszámoló az utazásról is, kábé az életemet adta vissza, annyira jó volt - csak miután hazajöttünk, kiderült, hogy mindjárt vége a vizsgaidőszaknak, én meg még nem olvastam el és írtam meg/adtam be semmit, úgyhogy most lóhalálában írok, olvasok, találkozom