Megnyugtató

hogy végül is eszembe jutott a fekete maszkon kívül más néhány tízezer holmi is, amire egy-két percre szükségem lehet karácsony alkalmából.

Ugyanitt nem megnyugtató: gyerekkorom óta van egy olyan vágyam, hogy azok a helyek, ahol valaha laktam (vagy gyakran jártam oda és szerettem), legyenek lezárhatóak abban az állapotukban, ahogy otthagytam és legyen lehetőség időnként visszamenni, ha épp úgy adódik - vagyis hogy ne kelljen minden életemből minden szart magammal cipelnem végig, de ne is kelljen végleg megválnom tőlük, mert azt nem bírom elviselni.

Ugyanitt: kicsire összecsukható, könnyen portalanítható, egyedelig programozható pszichológust valamint hasonló jellemzőkkel bíró takarítónőt keresek* rend és rendetlenség** jeligére.

* NE ajánljatok egyiket sem - köszönöm!

** ezt a könyvemet nem találom - vagy valamelyik polcon bujkál a hátsó sorban*** vagy kölcsönadtam, és nem kaptam vissza

*** azt hittem, idáig sosem kell eljutnom, de vannak duplasoros polcaim, mert nem férnek el sehová a könyvek (és új könyvespolcok sem)

Hát, ez remek!

Ha azt mondom, hogy Á. első megnyilvánulása az volt hozzám a mai napon, hogy hát ez remek, akkor úgy gondolhatjátok, hogy igencsak jól indulhatott a napom.

Ha azonban ennél egy kicsit jobban is rávilágítunk a dologra, akkor kiderül, hogy az ominózus mondat este hat órakor hangzott el, miközben mindketten itthon voltunk egész nap (oké, én az egyetemen ültem, ő meg talán aludt). Aztán én beültem a fürdőkádba, hogy hajat mossak, Á. később pedig bekopogott és megkérdezte, hogy bejöhet-e. Mondtam, hogy nem. De mikor fogsz kijönni? - kérdezte. Most kezdtem el hajat mosni - mondtam. Hát ez remek! - mondta ő. Azzal a hangsúllyal, mint ahogyan például akkor mondanátok, ha kiderülne, hogy az összes munkatársatok és a szomszédaitok is mind megfertőződtek coviddal, és legalább tízen közülük arra is rávettek az elmúlt napon, hogy nyaljatok együtt egy fagyit, aztán pedig csókolózzatok.

Mire kijöttem csillogó tekintettel és hajjal, Á. már itthon sem volt. Gondolom, legközelebb holnap este fogunk találkozni, mert én ugyan itthon leszek egész nap, de a gép előtt játszom egyetemistát, Á. pedig (gondolom én) vagy éjjel jön haza és utána alszik egész nap, vagy Paulánál alszik és holnap este jön csak haza. Borítékolom a holnapi beszélgetést:

Á.: Van itthon vacsora?

én: Nincs (egyetemen voltam)

Á.: Hát, ez remek!

Színház

Teltház volt. Ijesztő teltház. De a színház varázslata felülírta a félelmet, legalább arra a másfél órára, és ez nagyon jólesett.

szépséges reggelem

Azon kívül, hogy a tegnap esti pocsék rosszullét után (semmi mérhető) eleve meglepetésként ért, hogy még ma is felébredtem, szembejött a fb-on a múzeum falak nélkül - és ahelyett, hogy bármi mást csináltam volna, végignéztem egy Monet kiállítást. Olyan volt, mintha utaztam volna (és tényleg jártam sok helyen, amit korábban megfestett), olyan léleksimogatóan jó volt végre nem a kurva covidra gondolni (persze azóta az is eljött ismét).

Elmehetnék ma színházba, de nem tudom, merjek-e. Nyáron az Ördögkatlanban három előadást is megnéztünk és istenien éreztem magam - de nyár volt, a vírus a gödörben csücsült és mi A.-val oda is csak maszkban mentünk be. Nem tudom, nem tudom. Még délután ötig eldönthetem. Ti jártok?

Kánaán

Talán emlékeztek még arra, amikor szeptemberben A. covidos lett, és én megpróbáltam gyorstesztet venni neki a patikában. Egyfélét lehetett kapni, és csak a sokadik gyógyszertárban találtam mindössze egyetlen darabot.

Ehhez képest ma már tudtam volna venni hét- nyolcezer forintért kétféle orrba turkálós tesztet, vagy ugyanennyiért egy vértesztet, valamint háromféle nyáltesztből is válogathattam, háromezer és hatezer forint közti sávban.

A gyógyszerész azt mondta, mindegyik 95% feletti megbízhatósággal dolgozik. A legolcsóbbat választottam, vettem belőle rögtön ötöt. Meg egy négyezreset is. Egy háromezreset rögtön el is használtam. Hamar kiderült, hogy köpni sem annyira könnyű, mint amilyen gyakran köpni kéne. De a teszt maga jól alkalmazható, és az eredményt is könnyű leolvasni. Ennek ellenére is én először pozitívként detektáltam magam - de szerencsére A. gyorsan korrigálta a hibámat, leolvasta a helyes, negatív eredményt, így eljöttem dolgozni fejfájással is torokfájással sújtva is.

text

Most akkor tisztelettel de komolyan megkérdezem ha én mint szülő úgy tekintve ÉDESANYA úgy gondolom hogy jogom van azt kérni de a TANÁRNŐ tisztelettel mondva naponta is megakadályozgat abban hogy úgy járjak el mint ahogy az ORVOS megmondta a kórházban hogy a köptető KÁROS mert befullad a gyerek de az iskola mindenáron akarja és elvárja akkor most amikor ez a HELYZET van akkor mégis hogy tartsam itthon amikor nem beteg és a kisszívem itt sikítoz de kérdem ÉN hogy ÉDESANYA vagyok ÉN tudom hogy mikor mit kell tenni mi jó és mi pedig káros de a rendelőben a VÉDŐNŐ vagy a NŐVÉR aki ezt tanulta vagy ki tudja megmondani hogy amikor a kórházi ORVOS mást mond de az iskolába nincs igazolás a munkába sincs és Én szakember ebben a tekintetben nem érzem magam nyeregben és ezt egy MÁSIK SZÜLŐ megkérdőjelezi aki nem is érintett mert nem padszomszéd vagy VALAKI és akkor kérdem ÉN hogy mit gondoljunk erről a dologról és ezt aki kiosztogatja a nyilvánosság körében mintha neki ugyan miféle köze volna hozzá?????

Ki fizeti a révészt?

A fodrászt. Öten fizetjük - mondja V. És mit fog csinálni? - kérdezem én. Az én hajamat, meg Ritáét és Lucáét becsavarja és fixálja, hogy álljon valahogy a tánc alatt. Rebekáét és Nóriét pedig kivasalja, hogy ne legyenek annyira zabolátlanok. Ha tudnátok fejet, vagy legalább hajakat cserélni, nem kéne annyi pénzt kifizetni a fodrásznak - mondom, miközben nagy sóhajtva csilliárdokat adok nap mint nap a szalagavató előtt. Nagyon vicces vagy - morogja V. Nem vagyok vicces, szegény vagyok - viccelődöm én tovább. De persze fizetünk (A.-val közösen), mint két őrült katonatiszt, akik azt hiszik, addig élnek, amíg mulatnak.

Wanted

Nem hordok válltáskát, ridikült, kézitáskát - mindig, mindenhová hátizsákkal megyek. Szeretem, ha több praktikus és szép hátizsákom is van. De a mostaniak elkoptak, elhasználódtak, elcsúnyultak. Némelyiknek a színe kopott meg, másoknak a cipzárja rossz, vagy a pántja szakadt el - vagy a belseje nagyon nehezen tisztítható már. Szóval, hátizsákot keresek. Ha tudtok olyan valódi bőr (esetleg egyéb, de nagyon tartós, jó anyagú) hátizsákot, ami

jó a mindennapokban, egyben elég elegáns is, belefér egy A4-es (de minimum egy vastagabb A5-ös) dosszié, kulacs, egyéb cuccok, átláthatóak a belső terei (emiatt a világos bélést jobban kedvelem), vannal zsebei, rekeszei, cipzáros (a megkötős batyuk nem érdekelnek), sokféle szép színben létezik, akkor idelinkelnétek? Jó, ha valahol megnézhető élőben (rendeltem már olyat, ami nagyon szép, jó minőségű is - csak épp minden zsebe olyan szűk, hogy nem tudom őket kézsérülés nélkül használni) - de az is jó, ha rendelhető, még karácsonyig megérkezhet... szóval, ha van tuti titkos hátizsák lelőhelyetek, szóljatok!

Az ilyesmik szoktak tetszeni: Ezt például szívesen hordanám - de elfogyott. Ez is tetszik, de nem (csak) pirosat szeretnék. Ez sincs épp raktáron. Ilyen hátizsákom már van kettő, szeretem őket, de elkoptak. Barnát nem vennék, csak ha van mellette vagy nyolc más színű.

Holle anyó megrázogatta a Mikulás szakállát

 

Én pedig megtettem az idei első hóban egy rituális mezítlábas sétát - mondjuk tíz lépést oda, tizet vissza. Mindig rettentő hideg, amikor belelépek, de utána nagyon klassz gyorsan visszamelegszik és a melege hosszan kitart. Amikor gyerekek voltunk - és egy körfolyosós házban laktunk, ahol komplikált lett volna mezítláb leszaladgálni - anyukám néha hozott fel egy nagyobb tálban tiszta havat és a fürdéshez hógolyókat is adott, hogy azzal dörzsöljük be magunkat, mintha szappannal mosakodnánk. Milyen apróságokkal lehet egy gyereket megörvendeztetni, és mi minden vésődik be ilyenkor!

advent

Tegnap nem voltam teljesen százas, úgyhogy korán, nyolc előtt lefeküdtem aludni és némi szünettel ma délelőtt tizenegyig aludtam. Sok nagyon fura és nagyon intenzív álmom volt - mégis csak foszlányokra emlékszem belőle. Viszont amikor felébredtem, ezer év után először végre kipihentnek éreztem magam. Úgy terveztem, hogy ma rendet csinálok, és sokat dolgoztam is - mint végül kiderült, azért, hogy másutt, más holmikból teremtsek egy új, másfajta kuplerájt. És úgy tűnik, a rendetlenség az, ami igazán megihlet, mert mindig ilyenkor jut eszembe, hogy mit kellene azonnal csinálnom rendteremtés helyett. Végül is egyszerűen a rend nélküli teremtést választottam.