Öregemberek

Úgy tűnik, idén nyárra megöregedtünk, A. és én. Végtelen, ólmos fáradtsággal pakolunk. Tegnap nem tudtunk elindulni nyaralni, még nem voltam elég jól - mostanra rádöbbentem, hogy még nagyon messze vagyok tőle, ha még egyáltalán valaha. Órákba telt összeállítani a csomagomat - de a minimálpakkal járó, gyorscsomagoló A. sincs még készen. Ülünk az ágy szélén és sóhajtozunk, hogy nem megy. Mintha nem akarnánk menni. Pedig akarunk. Vágyunk a Balaton hűs vizébe, vágyunk egész nap csak olvasni, nem gondoskodni senkiről, de azt hiszem, kiégetett minket az elmúlt hónapok nagyon feszes hajtása, belefáradtunk mindenbe. Azt nem mondom, hogy ne lenne semmi, ami érdekelne, inkább csak azt, hogy nincs erőm hozzá, hogy kielégítsem az érdeklődéseimet. Fél oldalnyi könyv, tíz percnyi film után elalszom. Rosszul alszom, keveset. Nagyon korán ébredek (oké, ebben többnyire a macska karmos mancsa is benne van). Mozogni kéne, de ólomból vagyok, már az is fáj, ha fel kell állnom ülnöm. Azt hittem, ilyen lehet kilencven évesnek lenni. De hol van az még?

Nyávogok

Háborog a gyomrom, megy a hasam, futok én is utána. Szédülök, ráz a hideg, kiver a víz. Így mulat egy magyar bérrabszolga a nyár közepén. Hétfőtől megyek szabadságra, de legszívesebben kivennék egy házat* tök egyedül és olvasnék. Vagy azt sem. Úszni lenne kedvem, utazni nincs. Belemerevedtem a karanténba. Valaki tegyen rendet bennem. Vagy legalább helyettem. Egyedül a dinnyét szeretem és a kovászos uborka levét. Mindent egyedül szeretek.**

* leginkább a sajátunkat

** Á. elutazott, V. elutazott, A. edzőtáborozik - másfél éve várok arra, hogy egyedül legyek a házban, most élvezhetném az egyedüllétet, ha nem csapott volna gyomorszájon valami vírus

Dögrovás

A hét elején a derekam állt be, az nagyjából csütörtökre rendbe jött, de csütörtöktől szédelgek hányok hasmenésem van és még hőemelkedésem is. Elmentem covid tesztre, mert sokat vagyok zárt légtérben gyerekekkel és oltatlan felnőttekkel is, szerencsére a tesztem negatív - de a közérzetem is rossz továbbra is. Elvileg hétfőtől megyünk nyaralni, gyakorlatilag csak akkor megyünk hogyha teljesen jól leszek.

Léhűtő*

az csak egy ócska matekszakos bölcsész!

* kánikulában milyen jól jön egy ilyen

Hirdetés

keresek elado baba kocsit takarosat akinek van irjon

Hőség

Az időkép szerint reggel 8.45-kor 33 fok van egy magyar településen (valahol Baranyában). Nálunk (a hőmérőnk szerint) 32 fok - az én hőérzetem szerint legalább 50. A kert árnyas részei még elviselhetőek, a ház alig. És hol van még a tél dél!

Hatás

Apám hetente többször is rácsodálkozik a kis plasztikkártyára, ami a védettségét igazolná. Hogy nem tudja, ezt miért kapta, mikor ő nem oltatta be magát. Azok is kapnak, akik átestek a covidon - mondom mindig. De hát ő nem esett át - mondja szintén minden héten. De - válaszolom, ahogy szoktam. Ő arra nem emlékszik. A covid rövidtávú hatásait már ismerjük. Apámnál mintegy két-három hónap esett ki teljesen. Mondom neki, hogy jelentkezzen be oltásra, biztos, ami biztos. Mi mindannyian be vagyunk oltva (anyukám, A., a gyerekek, én).

- Nem oltatom be magam! - mondja apám.

- Miért?

- Várok.

- Mire?

- Nem tudjuk, mik ennek az oltásnak a hosszútávú hatásai.

- Tényleg nem. De hetvenkilenc évesen oltás nélkül mégis mire számítasz?

(...) 5 perc múlva

Nézd, ezt akartam még megmutatni! Kaptam ezt a kis kártyát! Pedig én ugyan nem oltattam be magam!

Azt hiszem, a pszichológusoktól félek a legjobban

amikor csoportot vezetek. Attól félek, hogy majd kötözködnek, meg ők majd jobban tudják. Mindent. Vagy nem, de ezt mondják. De a ma elindult csoportban nincs mitől félnem, egy lemondta, a másik három viszont übercuki*. Ilyenkor szárnyakat kapok. Várom a holnapot. Nem bánom, hogy nyáron is dolgozom**

* és a többi résztvevők is, csak tőlük eredendően sem tartottam

** persze azt sem, amikor épp (alkotói***)szabadságon vagyok

*** a múlt héten például - ó, az is nagyon szuper volt! kár, hogy nem mesélhetek róla többet

Nyaralásos

Tizenegynéhány év intenzív könyörgés után* idén végre rávettem A.-t, hogy idén menjünk el az Ördögkatlan fesztiválra. Nem tudunk végig részt venni, de legalább néhány napot. Remélem, nem öl meg emiatt a vírus. Olyan jó programok lesznek! Ki vagyok éhezve arra, hogy ismét fiatal legyek a kultúrára.

* A.: Micsoda? miféle ördögkatlan? én: pontosan tizenkét éve kérem, hogy menjünk oda (ez hazugság, mert igazából nem tudom, hogy pontosan hány éve kérem.... az első előtti június óta) A.: még sosem hallottam róla. Hol van? Mi az?

új világok nyílnak

az ollóm előtt. Azt mondta a fodrászom, hogy az általam mindig megcsodált mély csónakkivágású pólóit (amiből sok van neki) úgy készíti, hogy fog egy normál szűk nyakú pólót és egy ollót, és egész egyszerűen levágja a pólóról a felesleget. Nem kell beszegni, kicsit megpöndörödik magától és kész. Oké, viszonylag ügyesen kell vágni. De én viszonylag ügyesen vágok.  Gyűlölöm a zárt nyakú holmikat, sok, egyébként jó anyagú, jó színú pólót azért nem hordok végül soha, mert fojtogat. Nos, ma az új tudásom birtokában  nekiestem egy (aztán még egy, aztán még egy) pólónak és jók lettek! Ezentúl (soha többé) nem feszélyeznek a szűk pólónyakak. Lám, (olykor) milyen könnyen szabható komfortossá az élet!