Az jár a fejemben, hogy

most éppen vajon haldoklik apám, vagy békésen alszik? Vacsorát kapott vagy infúziót? Látom még vagy kedden láttam utoljára?

új év, új kórház

Ezúttal nem én mentem kórházba, hanem apámat vitte a mentő. Nem tudott lábra állni. Talán trombózis. Viszont biztosan nem covidos - jó lenne, ha ez meg is maradna így. Jó lenne, ha kijönne saját lábon. De legalábbis élve. Tesóm ment oda mentőt hívni, ő maradt ma éjszakára anyukámmal, mert anyukám már rég nem hagyható egyedül. Holnap idehozza - és onnantól nem tudom, hogyan lesznek a dolgok. Tudtam, hogy lassan ezek az évek jönnek, de mindig azt érzem, hogy egy ideig azért még korai lenne. Most is korai még.

Várhatóan

nem nyitnak ki hétfőn a középiskolák - jelenti be a kooperatív operativ törzs csütörtökön. Tudják ezek, hogy mitől döglik a légy több tízezernyi pedagógus és középiskolás, mert szeretnek veszélyesen élni és mindig csak a sarkon megtudni, mi várja őket a sarkon túl. Én a magam részéről egyetértek a további zárással, szerintem karácsonykor (idestova három hete) már nagyon világosan látszott a covid-trend és a hozzá illeszkedő józan cselekvési terv. De azért  még ne mondjuk ki ma sem biztosra.

Azt hiszem, eljött az (a szomorú) idő, amikor felelősen kijelenthetem, hogy néhány barátnőmmel egy laza latte mellett ügyesebben igazgatnánk a történéseket, mint a regnáló döntéshozók.

Van egy kolléganőm

aki pontosan ugyanúgy néz ki, mint az anyja. Nem úgy, mint ahogy az anyja kinézhetett annyi idősen, mint amennyi ő most, hanem egzaktul pont úgy néz ki, mint az anyja most. Én még ilyen döbbenetes hasonlóságot nem láttam anya és lánya közt!

Talán valami mást kellett volna felelnem

előadó: Kíváncsi vagyok, mit vártok ettől a hat alkalomtól... elmondanátok, hogy ki miért jelentkezett erre a kurzusra?

én: Hát... őszintén szólva magamat is nagyon megleptem vele... talán szerettem volna, ha van egy másik teljesen szürreális elem is az életemben a covidhelyzet mellett, amit saját magam választottam.

a női életpályamodell csúcsa

asszonysággá válni

Transzparenciát

a hűtőszekrényekbe (is)!

A nagy húsvéti karácsonyszilveszteri ünnepek után kipakoltam, kimostam és átrendeztem a hűtőszekrényt. Hátul már dinók randalíroztak. A többiről ne is beszéljünk!

Olvasás

Azt írja egy barátnőm, hogy a férjével közösen felolvasnak egymásnak egy könyvet, amit aztán fejezetről fejezetre megbeszélnek. Még véletlenül sem szeretném elcserélni A.-t senki másra - de azért erre a közös olvasásra irigykedem. A mi érdeklődésünk A.-val kb. fényévnyire van egymástól. Sosem olvassuk ugyanazokat a könyveket, és nagyon ritka, hogy ugyanaz a film tetszene. Voltunk már úgy moziban, hogy azonos időpontokban kezdődő más-más filmekre ültünk be és a végén találkoztunk megint. És soha eszünkbe sem jutna felolvasni egymásnak mást egy-egy rövid híren kívül és azt átbeszélni. Néha nem is értem, hogy keveredhettünk egymás mellé, pláne hogy élhetünk együtt 25 éve. Hamarosan 25 éve - hihetetlen!

A pizsamaparti vége

Idén sokkal (de sokkal) többször veszek majd fel rendes ruhát, mint tavaly. És bár alig volt rá példa a múltban, ezentúl időnként még a zoomos meetingekhez is kisminkelem majd magam. És amellett, hogy persze folytatom - vagy inkább újrakezdem, mert a műtét után még nem lépegettem rajta - a gyaloglógép használatát, többször dugom ki az orromat rusnya időben is (hogy a tavaszi szép időben már többet bírjak)

2021

A tavalyinál vidámabb, könnyedebb, kiszámíthatóbb, békésebb, gazdagabb, reménytelibb, színesebb, találkozósabb, utazósabb,  kreatívabb, de mindenek felett egészségesebb új évet kívánok mindenkinek!  Persze mindenkinek leginkább olyat, amilyenre ő vágyik. Köszönöm, hogy olvastok!