Kurzuskerső

Nem szokványos alakzatú textilek szabályos hajtogatása
Tüsszentés-elodázó technikák (haladó szint)
Mennyiségérzet-növelés I. (forró italokhoz)
Mennyiségérzet-növelés II. (mindennapi kenyerünkhöz)
Mennyiségérzet-növelés III. (baráti gesztusokhoz)
Mennyiségérzet-növelés IV. (párkapcsolatokban)
Tartós expresszfogyási trükkök (-5 kg/hét sebesség jojó nélkül)

Elég kellene hogy legyen a munkavégzés alól való felmentéshez

az, hogy elviselhetetlen, makacs, kétoldali dallamtapadásom  van. Nem bírok így dolgozni!

Bakancslista

Vagyis izé... bakancs hibalista. Tegnap először vettem fel utcára a nyár elején rendelt bakancsomat. Azt a bakancsot, ami majdnem úgy néz ki, mint ahogy életem legnagyobb szerelme kedvenc bakancsa* kinézett. Amit hetekig hónapokig néztem a neten (naponta harmincszor), mire végre volt a méretemben és végre leárazták. Iszonyú drága volt még így is, az utolsó filléreimet költöttem el rá és azt hittem, majd úgy növünk össze, mint a borsó meg a héja. Ehhez képest úgy nőttünk össze, mint egy nyúl és egy héja. Én vagyok a nyúl. De ez nem egy nyúlcipő. Úgy kezdődött, hogy alig bírtam belebújni, pedig az elmúlt héten tágításon és puhításon is átesett. Talán ezt bosszulta meg? A reggeli elindulás után már egy órával úgy éreztem, minden izmom fáj. Mintha ólomcsizmákat szereltek volna rám. Nehéz, ormótlan, szűk, az orra nem ott tört be, ahol valóban hajlítom a lábujjaimat, hanem néhány milliméterrel odébb - ami egyben azt is jelenti, hogy a törés mentén töri ő is az én lábamat (úgy egyáltalán, baromira ő áll nyerésre abban a versenyben, hogy ki tudja jobban idomítani a másikat). A talpa nem hajlik, mintha vasból lenne. A szára szűk (vagy legalábbis érezhető bokánál, de én nem akarom, hogy valaki folyton fogja a lábamat). Néhány óra múltán már a nyakam és a fejem is fájt attól, hogy körülbelül olyan kecsesen lépkedek benne, mint egy birodalmi lépegető plusz ólomcsizmákkal nehezítve. Nehéz, kemény, kopog - de minden csontomban érzem, minden izmomba, az idegeimben végig. Délre kinyírta a térdemet, de úgy, hogy éjjel aludni sem tudtam tőle. Fáj a nyakam. Fáj a fejem. Izomláz van a karjaimban! A cipőtől.  Mire este hazaértem - és épp másfélszer olyan hosszú napom volt, mint rendesen lenni szokott - már hálni is alig járt bennem a lélek. A cipők meg röhögtek, hogy nesze neked külső hasonlóság!  Komolyan fontolgattam, hogy leveszem, az út közepén elégetem kidobom és inkább mezítláb jövök haza. Nemcsak felvenni, de látni sem akarom soha többé. Tönkretette az életemet napomat - de talán a hetemet is. El kéne adni valami baleknak magának az ördögnek, talán a patás lábakra megfelelő lesz.

* Tökéletes volt! Addig hordtam, míg szó szerint le nem szakadt a lábamról, ikonikusan épp egy tátrai túra alkalmával - mert a Tátrában is vettem körülbelül tíz évvel korábban. Egyaránt szuper volt városi és hegyi terepre, télen és nyáron, színházba (nem, de azért hordtam oda is) és egyetemre,  részegen és józanon. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a cipőbe!

Bízz Istenben és tartsd szárazon a puskaport

Azt hiszem, ebben a tökéletes mondatban minden benne van, amit tudni kell a túléléshez. Légy felelős gazdája önmagadnak, légy optimista - de tudd, hogy vannak rajtad kívül álló, egyáltalán nem, vagy csak nehezen befolyásolható tényezők is. Nem tudom, miért jutott eszembe ma reggel ez a mondat, évszázadok óta nem foglalkoztam Cromwell-lel.

Programötletek is jöhetnek - bár a megvalósítás nem rajtam fog múlni

Gondoltam olyanra, hogy termálfürdő (mondjuk a Szecska), állatkert, Budai Vár szőröstül-bőröstül, operaház - ha épp lenne benne valami - Margitsziget, Libegő, úttörővasút (vagy mi most a neve), Dunakanyar vagy Gödöllő (de csak egyetlen teljes családi napunk lesz) - bár napközben csoportosan viszik őket ide-oda (csak azt nem tudom, hová), romkocsma-feeling - igazából olyan rossz, hogy csak ilyen közhelyes dolgok jutnak eszembe Budapestről - na, de ha valaki nem járt még itt, akkor mégiscsak ezek a legmutatósabbak... vagy vigyük (mármint V.) inkább az IKEA-ba és turkálókba? Azok is eléggé jellemzik Budapestet.

Menüsorok zöldségek és sajtok nélkül

Jön hozzánk hamarosan egy cserediáklány, akivel V. szerencsére két napja összecimbizett a neten, így egy hónappal a tényleges látogatás előtt is már mindent sokat tudnak egymásról. Például azt is, hogy Frederica nem szereti a zöldségeket (így, zusammen) és a sajtokat. Minden mást igen.  Vagy legalábbis másra nem mondta, hogy nem. Úgyhogy elkezdtem fejben összeállítani, hogy mit is egyen itt nálunk, ami jellemző a magyar nép étkezési szokásaira - ugyanakkor változatos és finom is egyben. Kicsit nehezíti a dolgot (az enyémet személy szerint), hogy én épp most vagyok átállóban a nagyon sok zöldség és nagyon kevés állati termék verzióra - úgy, hogy én közben nagyon is szeretem a húst és minden állati dolgot - de nagyon nem tesznek jót nekem. Szóval, azon gondolkodom, mit egyen nálunk (Á. legnagyobb örömére) Frederica egy héten át. Kell neki reggelit és vacsorát adni, valamint minden napra csomagolni uzsonnát is. Azt szeretném, hogy nagyon jól érezze magát nálunk (és hogy aztán V. is nagyon jól érezze magát őnáluk tavasszal). Frederica olasz, így semmiképp nem szeretném olasz(os) kajákkal traktálni, mert azt otthon eszik bőven.

Arra gondoltam, hogy (eleget téve a zöldség-és sajtmentes igényeinek) simán kaphatna például:

palacsintát, szilvásgombócot, túrógombócot, mákostésztát, császármorzsát, meggylevest, rakott krumplit (sajt nélkül), pörköltet galuskával, rántott húst, halászlét, esetleg vadast - remélve, hogy nem ismeri fel benne zöldségeket. Ezek mondjuk jók vacsorára. Reggelire hozhatunk kakaóscsigát, túrós batyut, pogácsát, vagy kaphat kolbászt, téliszalámit -végül is ezek szendvicsbe is jók. Kaphat  (fagyasztott) eper-vagy banánturmixot (az epret és a banánt nagyon szereti - a görögdinnyével együtt, de azt már októberben nem fogok szerezni neki). Elég kalóriadúsnak ígérkezik az a hét!

Ah, lehet hurkát-kolbászt is adni hagymás tört krumplival és párolt káposztával (oké, az zöldség, de hátha...)

Magamnak meg persze csinálok zöldségeket.

Van esetleg további ötletetek, hogy mit adjunk még neki?

Rémálom

Nem tudom, miről szólt. Éjjel többször felébredtem rá és többször visszaaludtam bele. Olyan érzés, mintha fellibbent volna egy függöny valamiről, ami volt, vagy lesz, vagy esetleg valahol másutt épp most van. Nyomasztó, szorongató és rémületes anélkül, hogy bármilyen konkrét kép segítene abban, hogy legalább gondolkodhassak rajta. Még kirajzolni sem tudom magamból - bár az talán némi relax után menni fog. Elképesztő, hogy miket művel éjszakánként az agyam, míg én gyanútlanul alszom!

Ha álmatlanságban szenvednétek

Downton Abbey

Adagolás: gyárilag kétórás csomagolásban van, de már az első negyedóra is garantálja hosszú ideig tartó, pihentető mély alvást. Krónikus rossz alvóknak nagyon ajánlom, hogy szerezzenek be egy otthon is használható verziót az első 15 percről. A többire nem lesz (és nem is volt) semmi szükség.

Mindezek ellenére a mögöttünk ülő női csapat végigkacagta az előadást, időnként arra ébredtem, hogy gyöngyöző kacajuk langyos pisiként csorog végig a hátamon, de huzamosabb ideig ezzel sem tudtak ébren tartani.

RAT-150

Ez a beszélő név egy olyan halvány alumínium színű merci rendszáma, ahonnan csak úgy repkednek ki az összegyűrt papírzsebkendők az útra (mögötte mentem, miután bevágott elém,  aztán satufékezett egyet, aztán sorra repültek a zsepik) - először azt gondoltam: micsoda egy patkány! Aztán már csak röhögtem.

Továbbá: egyáltalán nem értem, miért nem lehet szín szerint is keresni a hasznaltauto.hu-n, amikor én zöld, kék, esetleg lazacszínű vagy netán lila autót szeretnék.

iskolapélda

Tízes skálán, ahol az egy a "tökéletesen elfogadható" és a tíz a "basszus, semmiképp!" számotokra mennyire tűnik elfogadhatónak az, hogy az előző tanév jegylezárást követő produktumát* osztályozza le a tanár valamikor a nyáron és kezdi azzal a tanévet?

* amiről saját bevallása szerint is fegyelmezési okokból döntött