Mission impossible

Ráérősen tollászkodik egy légy a légycsapón. Agyonütném.

A gyereknevelés alapvető célja

Legyen önálló, legyen boldog, akarja és tudja is megoldani egyedül. Aztán az elég nagyot üt, amikor kiderül, hogy a projekt tényleg sikeres volt, a gyerek képes minderre egyedül. Nélkülem is. 

Nem ismerhet mindenki

Ti persze mindent tudtok rólam, azt is, hogy a fenekemnél csak a hipochondriám nagyobb - de nincs ezzel mindenki így. A. elutazott 2600 km-re - végül is még Európán belül van, mitől féljek, igaz? Aztán írt messengeren:

A.: biciklizni voltunk, de az én biciklim rossz volt

én: ó, te szegény! sajnálom :(

A.: de megmentettek

én: hurrá! :) fürödtél a tengerben is?

A.: nem, várni kellett a mentőt

én: mentőt? atya ég! hogyhogy????????

A.: majd holnap

én: mi van??? mi az, hogy holnap?????? ha bajod van, mondd most! én holnapig nem bírok izgulni

A.: holnap fogunk fürdeni

én: de mi volt a mentővel? kórházban vagy?????

A.: ja, nem, biciklimentő volt

én: de te jól vagy?

A.: persze

én: de tényleg?????

A.: mondom... miért ne lennék jól?

rendszergazdahiba

Nem érkeznek meg a céges leveleim, a feladók - kliensek - hibaüzeneteket kapnak vissza. Szóltak telefonon, hogy nem érnek el. Próbálkoztam, küldtem magamnak is levelet más címről - az is hibaüzenetet hozott magával megérkezés helyett. Felhívtam a rendszergazdát, hogy help me! Épp ebédelek - mondta Sanyi, a rémületes. De azért megnézem majd. Addig is nem szólnátok a klienseknek, hogy más címről levelezzenek? A googlos formákat nem szereti a rendszerünk. Aha, Sanyi, így lesz! Szólunk majd minden kliensnek, hogy váltsanak e-mail címet, ha velünk akarnak levelezni. Mi a hibakód, ha a rendszergazda üzemképtelen?

Dévavára

Tegnap eltettem 30 üveg lecsót. Idén nyáron nagyon sok üveg ezt-azt tettem el (meggytől kezdve, sárga- és őszibarack, szilva, paradicsom, lecsó - valami kimaradt, de nem tudom, mi). Csakhogy. Mint ma Á. szobájában járva észleltem, máris nagy ütemben fogynak a télire eltett dolgok, már-már olyan sebességgel, mint ahogy elteszem őket. Kit főzzek bele, hogy egy ideig megmaradjon?

Ugyanez másképp: az üvegeket (mert már mindent sokszorosan elhasználtam) a nagynénémtől kaptam. Szerencsére gyűjti. Tisztára mosva. Már nem főz be. Öreg és fáradt - mint mondja - meg hát nemigen van már kinek. A gyerekek és unokák zöme külföldön. Elfogott a rettegés, hogy hiába minden, hamarosan elköltöznek és nem lesz, kinek befőzzek. Főzzek. 

Ügy elintézve

Ennyi. Az ügyért felelős iskolának ugyan nem volt könnyű lenyomni a torkán, hogy nekik kell rendbe hozniuk, amit elrontottak - de a fenntartó többszöri (!) felszólítására és utasítására végül mozdultak. Befizették a tartozásukat és elég fanyar hangon ugyan, érződött a csikorgás, de elnézést kértek. Több kihívást most egy ideig most nem szeretnék. Uff.

Mostantól rámenősebb leszek

Helló újra! Mármint helló, Kello! Helló, régi iskola! Négy éve próbálom elérni, hogy ne küldjetek csekket V. nevére egy négy éve az iskola által tévesen megrendelt, épp ezért soha általunk át nem vett tankönyvcsomagról. Örülhetnék is, mert stabilan 16.875 Ft-ot követelnek tőlünk és semmi kamat nem rakódik rá - de én mégis inkább bepöccentem. Nem kicsit, nagyon. Mert V. tegnap azzal (az üres hátizsákkal) jött haza, hogy nem kapott könyveket, mert nótórius tankönyvtartozók vagyunk. Van az úgy, hogy az emberben elpattan valami. Bennem a síkideg. Mert nem válaszolnak négy éve immár a nagyon szelíden kérő, figyelmeztető leveleimre, hogy lécci, intézkedjenek már.

Szóval, az lett, hogy mikor megláttam az amúgy is agyon terhelt V.-t a könyvek nélkül és meghallottam, hogy a nyúlfarknyi szabadidejében kell elmennie tankönyvet szerezni, akkor írtam az oktatási jogok biztosának a hivatalába, hogy legyen kedves kivizsgálni mind az iskola, mind pedig a tankerület (akik két éve nem válaszolnak arra, hogy kértem, utasítsák alattvalójukat intézkedésre, de ők is basztak válaszolni) ügykezelését. 28 oldalnyi általam kezdeményezett levelezést csatoltam a panaszhoz pdf-ben - még milyen sok lett volna, ha válaszolnak is! Ja, nem, akkor elintéződött volna az ügy már korábban.

De mivel a dühöm nem csitult attól, hogy elküldtem a panaszt, még elküldtem az érintett hülyéknek is, hogy jogorvoslatot kértem. Az iskola feltehetően nem ismeri a jogorvoslat szót - továbbra sem mozgatták a fülük botját sem - de úgy tűnik, a tankerületnél átütöttem az ingerküszöböt, mert 16 hónappal az előző levelemet követően most e-mailfordultával válaszoltak, telefonon felhívtak, kissé túl lehengerlő modorban megpróbáltak meggyőzni arról, hogy a dolog nem az ő hibájuk és én vagyok túl türelmetlen - de végül megértették, hogy egy bocsánatkéréssel és további intézkedések foganatosításával többre mennek, délutánra már meg is kaptam a sokpecsétes levelet arról, hogy utasították az iskolát az ügy azonnali rendezésére, és arra is, hogy erről engem is értesítsenek. És még elnézést is kértek. Már majdnem meghatódtam - de azért a tankönyvszámla labda még az iskolánál pattog, addig nem vonom vissza a panaszomat, míg ők ténylegesen nem intézkedtek.

Most, hogy így belejöttem a levelezésbe, beszóltam egy másik ügyben is - egy árucikkről kértem infót, láttam, hogy olvasták a kérdést, de annyit sem szóltak, hogy bikkmak - úgyhogy ráírtam az infós gyerekre: Helló, az üzletpolitikátok része, hogy nem válaszoltok az érdeklődésre vagy bug? - hirtelen válaszoltak innen is.

Filozófia lecke haladóknak

Kissé még vizes hajjal, de szép ruhában indultam el - szeptember eleje van, az iskolakezdés napja. Nem mondom, hogy ünnep ez a nap, de valahogy megható, vagy legalábbis meghatározó. Egyébiránt Á. utolsó tanéve a közoktatásban. Ami azért mégiscsak megható. Annyira cuki elsős volt nemrég - épp tizenkét éve.

Felszállok a buszra, le sem ülök, megállok az ajtóban, csak két megállót megyek. Szinte üres a busz, órák óta becsengettek már, nincs szabadon senki, aki tülekedjen. Az első ülésen pont mellettem csapzott, ráncos képű  öregasszony ül rikító tengerkék ruhában.

Figyelj csak! - súgja rekedten - figyelj már ide! Odafordulok. Figyelj, te is hajléktalan vagy, ugye? Nem - mondom meghökkenve. Ez meg hogy jutott eszébe a vén banyának? Rám néz, lassan, elfogadóan bólogat: az vagy, hajléktalan vagy te is. Mind azok vagytok, csak még nem tudjátok. Ezt sem tudjátok.

Távlatok

Ma igen előrelátó voltam: elküldtem A.-nak egy rövidke listát arról, hogy mit szeretnék kapni ajándékba 3019 karácsonyán. Remélem, mind megéljük egészségben!

Szeptember elseje van

 A mérvadó lapok fő kérdése a mai napon, hogy vajon túlöltözte-e bárki nemzetünk palvinbarbaráját  a nyári velencei filmkarneválon. Az internetes szavazók körében Francesca Giuliano nyerte el a második helyet - szerintem méltán. Magamról is elmondhatok pozitívumként néhány dolgot. Először is azt, hogy hihetetlen pontossággal csapom agyon a konyhában a legyeket, és nem azért, mert ők már lelassultak volna. Továbbá - szintén a konyhához kapcsolódóan - eltettem vagy huszonöt üveg zakuszkát, kétféle változatban és számtalan üvegméretben, hét üveg bazsalikomos és oreganos (a fűszernövények a kertből valók) illatos paradicsomot, most pedig éppen almakompótot és szilvabefőttet készítek, dacolva azzal a ténnyel, hogy az üvegeim elfogytak, idén nem először. Viszont évek óta először sokkal több a kupakom, mint az üveg. Aztán elmondhatom még - immár az üveg szóhoz kapcsolódóan - hogy nincs retinaleválásom, mindössze a hátsó üvegtest-hártya vált le a bal szememről, de ez állítólag élettani jelenség, majd felszívódik. Ha addig villámló tekintettel nézek körbe az itt vagy másutt megjelenteken, az nem különleges. Mindenesetre meghagyták, hogy ne emeljék nehezet, ne lógjak sokat fejjel lefelé, ne rázkódjak és ha lehet, ne is verjenek fejbe. A magam részéről ezekért mindent megteszek. Koncertre majd két hét múlva, dolgozni pedig állandóan megyek. Holnapután lesz egy éve, hogy ide. Boldog rőt szeptembert!