Már nem elég az idő gonosz, szuvas vasfogának, hogy a gyönyörű gesztenyebarna fürtjeimet rágcsálja, már a szemöldököm is kell neki. Félelmetes!
Ezenkívül pedig teljes gardrob-ürítést tartottam a "merj elengedni" jegyében, és olyan, több, mint tíz éve őrizgetett ruháimtól is megváltam, amelyekről azt képzeltem, hogy a motivációs ruhatáram alapjait képezik. Amikbe majd belefogyok és beleszépülök. Nos, most egy nagy svunggal elajándékoztam mindet. Ezt úgy képzeljétek, hogy egy 150 literes szemeteszsák (nomen est omen?) lett tele teljesen a gyönyőrűbbnél gyönyörűbb ruhákkal - és van még további jó néhány darab, amit ténylegesen ki fogok dobni, mert azok már csak kirándulós vagy sportpólónak jó (de leginkább annak sem) - szóval, szinte színüres szekrénnyel kezdem a tavaszt, nincs egy motivációs* rongyom sem, amit nem tudok felvenni! Ki tudja, hátha ez lesz a háj elengedésének is a módja?
* igazából viszont motiválni már nem tudtak, csak vágyakozva és nagyon frusztráltan bámultam őket, hogy teli van a szekrényem szebbnél szebb ruhákkal, de mindhez kövér vagyok - most már csak a teljesen üres szekrényt boríthatom magamra, ha úgy adódik, hogy rejtőzködnöm kell.