Ne csak a hurkáimért szeress!

 - mondtam A.-nak, aki igencsak boldogan szimatolt körül, amikor hazaérkeztem.  A hentestől.

A legviccesebb tantárgy

minden bizonnyal a kémia.

V. és két barátnője pizsamapartit ittalvós tanulós estét szervezett, mert ma kémiadolgozatot írnak. Ide hozzánk szervezték, mert mi lakunk a legközelebb az iskolához vagyunk legpapucsabb szülők.  Meg mert A.-nak a kisujjában van a kémia. IS. Nálunk Chuck Norris nem rúghatna labdába. SEM. A lányok este fél hétkor érkeztek, kissé kimerülten a délutáni tanulástól traccspartitól. Amit még másnál abszolváltak. Amint megérkeztek, kiszaladtak a boltba, vettek füvet kólát és chipset, hogy ne legyenek nagyon szomorúak (sic). Aztán felmentek V. szobájába, és onnantól kezdve féktelen, vinnyogós röhögés hallatszott fentről. Állítólag tanultak. Aztán vacsoráztunk. Aztán A. vezényletével még szórakoztak másfél órát. Nagyon remélem, négyesnél rosszabb egyiküknek sem lesz, mert különben a szüleik felnégyelnek minket nem engedik el többé V.-hez a lányaikat tanulni.

Most már legalább tudom, mire gyűjtenek

 azok ott a másik oldalon. Mekkorát tévednek! Sajnos ez a kaliber számukra sem lesz megfizethető.

végleges verzió

elkészült, elfogadtatott
feltöltésre várok
feltöltődésre vágyok

mai jó ebéd

saját zsírján sült kacsamell sózva - borsozva, köretként párolt édesburgonya dán krémfehér sajttal és apróra vágott lilahagymával, valamint főtt fekete (beluga) lencse sós, római köményes, babérleveles, fokhagymás, sűrített paradicsomos vízben főzve (nóta nélkül tálalva)

reggelire zabkása volt temérdek fagyasztott erdei gyümölccsel (véletlenül borult bele ötször annyi,  mint ahogy eredetileg terveztem, de nagyon jó lett)

lassan, de gyógyulok - de éjjel még mindig nem tudok eleget (rendesen) aludni, olyan álmos vagyok, hogy úgy érzem, felborulok ültömben - világosban mégsem megy jól az alvás

sírok és nevetek

odi et amo - ja, ez más. na, szóval a konzulens azt válaszolta, hogy minimális kiegészítésekkel (amiket ráadásul én is jeleztem neki, hogy ezt még beletenném) elfogadja a dolgozatomat. Nagyon megkönnyebbültem, felszabadultam - úgyhogy ma újra írok (de nem újraírok) - nagy hajrá volt, de megérte.

Viszont annyira köhögök, hogy éjjel már zokogtam az álmosságtól, de nem tudtam aludni, a rázkódástól fáj a fejem, a gyomrom, álmos vagyok, a torkom úgy hasogat, hogy kín minden egyes nyelés (nem csak az ételé, úgy egyáltalán) - vírusos cucc, a forró teát és a türelmet említette a doki, mint hatékony gyógymódokat. A tea még tart, a türelmem sajnos fogyatkozik.

körömrágós

tűkön ülök, mit válaszol majd a konzulens... és mikor? ... kidob vagy sem? ... írhatom-e újra az egészet (azt nem fogom, akkor elengedem, ennyi volt), vagy elfogadja? mindegy, hogy hányas, ha a kettest eléri... tényleg mindegy... beteg vagyok, megyek a sószobába... és hiányzik a munkahelyem - őrület!

Ezt a verset sajnos be fogják tiltani

Akkor jöttem rá, amikor dúdolgatni kezdtem a kádban ejtőzve.* Még nem most persze, csak ha egyszer elolvassák és megértik. Bár aki olvassa és érti is, az  talán nem tiltaná be. Micsoda  félelmetes, gyönyörű paradoxon!

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

(Kölcsey Ferenc: Huszt)


* aludnék én, de még fűt a lendület... kezem-lábam nem, csak az agyam pörög tovább üresen

született október 14-én

megszületett, 53 oldal, kissé kajla, konzulensnek elküldve  - négy nap óta most veszek először levegőt. Büszke vagyok rá, de csúnyán leamortizált. Várom a konzulens visszajelzését - leginkább arról, hogy rakjam át pdf-be, oszt' úgy jó, ahogy van.

Az utánpótlás-nevelés első számú nemzeti ügy

Én egyetértek. És mert ha kihal, már pótolhatatlan, ne hagyjuk kiveszni az embert mibelőlünk.