Ctrl C

Ctrl V

versenyfutás az idővel

és akkor szombat délben eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, azonnali, múlhatatlan szükségem van szalonnára (megértitekugyehogyfutokbocsdeezmostnagyonfontosizé)

benne van minden, de nincs benne minden

benne van minden, de nincs benne minden, ez csak egy film hát hogy is lehetne minden benne, a filmek felé nem elvárás az ilyesmi, benne van minden, bár nincs benne minden, de benne van minden, csak nincs benne minden, és benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne minden, benne van minden, nincs benne, benne van, nincs benne, benne van, nincs benne, benne van, nincs benne, benne van, nincs benne, benne van, nincs benne, benne van, nincs benne, benne van, nincs benne

A hirdetőújság kínálatból

Hálózati aljzatba illeszthető ultrahangos beltéri patkányriasztó, emberek és háziállatok (kutyák, macskák) által nem hallható frekvencia. Akkor meg minek.

burn out

egyszerűen nem érdekel

égi jel

épp ott tartottam gondolatban, hogy valaki
szereljen engem szét, aztán meg persze össze
szedje ki a felesleges részeket - úgy mint betegségek és gondolatok
és helyette tágítson sokat az időn - a téren ne, mert így is folyton
futok a határok után... szóval itt tartottam éppen
amikor megjelent a tökéletesen felhőtlen égen
egy hatalmas franciakulcs

nincs időm dolgozni

nem, nem nyaralok. ülök az asztalomnál, köhögök, mint a vadszamár és közben telefonálok. mindenkivel mindenről, ők hívnak. munkaügyben. csak az átbeszélt napokért nem fizet senki, mondhatjuk, hogy kapcsolatokat építek, de közben lenne munkám is. ki fogom húzni ezeket a rohadt telefonokat az asztalomon. és a mobilt is. és a netet is. és bezárom az ajtómat. és nem állok szóba senkivel. ráadásul beakadt a nyakam, olyan, mintha elfeküdtem volna - de nem, hanem a köhögéstől marjult ki. egy gyógynövényillatú, csendes kis bioboltban szeretnék eladólány lenni.

néhány meglepő mondat a mai napból

1.
nő: én nem szeretek vásárolni, úgyhogy amíg a férjem vásárol, én a pénztárgépek típusait nézegetem... érdekesek ám!... higgyék el, komolyan... (szerintem senki sem hitte el)

2.
én: Á.! elmentél már végre fürdeni?
Á.: nem tudom
én: ??????

3.
pincér: tessék, a gesztenyepüré
én: nem kértem gesztenyepürét
pincér: az ebédhez jár
én: köszönöm, nem kérem, nem szeretem
pincér: a gesztenyepürét mindenki szereti
én: lehet ez egy gyakran hangoztatott mondat, de attól még egyáltalán nem igaz

4.
általam kiküldött levél subjectje: "fantasztikus új programok"
partner válasza: "re: "fantasztikus új programok"
T. Cím! úgy hallottam, mások már megkapták "fantasztikus új programok" subject-ű levelüket, nekem miért nem küldik????"

5.
Másik levél:
T. Igazgató Asszony! Kérem, hogy postafordultával legyenek szívesek árajánlatot küldeni a következőkre a TRINAT 5.876.98/234 számú pályázathoz:
 - szénszálas acélrepülőgép éjjelenkénti gyorsszervizelése nyolc vidéki városban
- állami rabok kiváltási költségeinek szabászati felhasználási opciói
- tervdokumentáció elkészítése tevepúpszivattyúkra (egy- és két púpra is!)
- szervezési feladatok fenti három tételhez (nap/ember)

(elég tág skálán mozgunk a magunk szűk szegmensén belül - de az efféle ügyek még véletlenül sem találhatóak meg a portfóliónkban - olyan kissé, mintha csak a bekért anyagok számossága és nem tartalma hiányozna az ő pályázataikhoz - én meg utálok ám feleslegesen dolgozni)

mindenkinek van

leckéje
élete
tapasztalata
vágya
álma
gyengéje
múltja
emléke
sorsa
titka
erőssége
reménye

mind meghalnak hamarosan

és magukkal viszik a gyerekkorunk egy-egy darabját, látom magam előtt a fénylő kis szilánkokat, ahogy szorosan markolják holtukban az együtt töltött Tisza parti nyári naplementéket, más egy biciklizést a pasaréti úton (a kormányon ültem), megint más unalmas kávézások alkalmával kínált rusnya üveg bonboniert, benne azzal a szar meggyfuréval (az emlékétől is hányok), voltak kölcsönkapott könyvek is (szamizdat, úgy ám!), néhány közös karácsony délután (úgy illik, értsd már meg, nem maradunk hosszan - persze, hogy sokáig maradtunk), csupa jó meg csupa rossz, hasznosan és feleslegesen eltöltött percek, órák, napok, idő, amivel nem tudtunk bánni, amit szétszórtunk ahelyett, hogy megőriztük volna, meg amit megőriztünk ahelyett, hogy hagytuk volna a francba, minek emlékezni a sok hiábavalóságra (volt szerelmeket is beleértve) - egyszer csak úgyis az egésznek vége

nagyjából öt évnyi velőig hatoló kínlódás jön, évi több halállal - nem vagyok nagy jós, de az életkorukat összeadva az állapotukkal épp ez jön ki, csak én valahogy a sok játszadozás közepette elfelejtettem erre felkészülni és már az első, dehátnemisolyanközeli rokonoknál teljesen kibukok - ez van most, ma és holnap