Tűcserebere

Tegnap reggel mikor Á. bebújt a cipőjébe, úgy érezte, valami nyomja a lábát. Kibújt tehát, belenyúlt kézzel - és egy zsákvarrótűt húzott elő a cipő orrából. Jaj, biztosan a zoknidra került valahogy - ijedeztem (igen, sajnos nálunk lehetséges az ilyesmi, bár szándékosan nyilván nem tartunk tűt a földön). Nem hiszem - mondta Á.  - tegnap tesióra után kezdtem érezni, hogy nyom valami, csak akkor nem volt kedvem megnézni. Én a magam részéről inkább remélem, hogy itthon akadt bele a lába, mint hogy valaki szándékosan tűt dugdos a cipőjébe, míg ő tesiórán van. Mindenesetre elvettem tőle a tűt - és jobb híján a hálóingembe tűztem - mivel jobbkezes vagyok, a bal oldalra, közvetlenül a szívem fölé. Aztán megfeledkeztem róla.

Ma reggel néztem csodálkozva a tükörben, hogy mi csillog a hálóingemen - úgy tűnik, sikerült a zsákvarrótűvel együtt aludnom anélkül, hogy bennem kötött volna ki. Eléggé megkönnyebültem, nagy tű kúszott ki a szívemből kő esett le a szívemről.

Kihúztam a hálóingemből, de hirtelen nem volt hová tennem... (azt hiszem, egy dobozba szúrtam)

(a hétvégén A. talált egy tűt az ablakpárkányon, felvette - és nézte, hová tehetné (mert a varródoboz fent van, ezek pedig mind földszinti történések - szóval, van helyük a tűknek, csak amikor az embernek nincs ideje felszaladgálni, varródobozt előszedni...) - a párkányon ott ült a macska (mint a képen) - ijedtemben azt mondtam: jaj, nehogy a macskába szúrd! - pedig biztosan nem szúrta volna belé)

(Tematikailag nem épp ideillő, de külön posztba meg rövidke: tegnap az iskolában Á.-ék a kommunizmus áldozataira emlékeztek, nekem nagyon tetszó módon, megnézték az Állatfarmot (én nem láttam, csak olvastam) - kérdeztem Á.-t, hogy jó volt-e. Igen, jó volt - mondta - csak nem engedtek ki közben enni. Enni? - döbbentem meg nagyon. Még jó - mondtam - ezt hogy gondoltad? Másfél órát csak kibírsz evés nélkül? - De miért nem lehetett megállítani a szünetben? - értetlenkedett tovább Á. De hiszen az egy műalkotás, aminek van dinamikája, az nem olyan, hogy amikor kicsengetnek, leállítják, eszünk és focizunk egyet, aztán visszamegyünk. Nem értem, miért ne lehetett volna úgy - mondta Á. Hát, komolyan, én azt hittem, az én gyerekeim ennél jóval finomabb lélekkel állnak a művészetekhez. Egy döfés a szívembe)

Így születtek a negatív számok (aszexuális poszt)

"Gesztenyefákat vágnak ki Keszthelyen" mondja a vastaggal szedett cím az Index címoldalán, kissé jobbra lent. Persze, hogy felkapom a fejem a szörnyűségre. A sokkoló írás folytatódik - majd napjainkat kiválóan jellemző tankönyvi matematikapélda válik belőle:

"Intenzív fairtás indul: a város jelképének számító 30 fából 16-ot ki kell vágni. Aztán még 45-öt."

a)
Hány jelképszerű gesztenyefa marad így Keszthelyen?

b)
Ha öt favágó négy nap alatt három jelképes gesztenyefától fosztja meg a várost, hány favágó szükséges ahhoz, hogy az összesnél másfélszer több fát vágjanak ki Keszthelyen?

c)
Vajon hány osztályt végez egy Indexes újságíró, mire annyi idős lesz, mint a kivágott jelképes keszthelyi gesztenyefák átlagának köbgyönyöre... köbgyökere... könyöke... köbgyöke?

De mi lesz így a bloggal?

Azzal ébresztett ma a blogger.com, hogy márciustól (?) nem tehetek közzé bizonyos szexuális tartalmakat - ennél jobban nem részletezték az ügyet. Vajon én keltettem fel a figyelmüket... a hitvesi ágyban hempergő macskával? vagy egyébbel?... vagy rátok is szólt? És ha ezentúl nem a szexuális tartalmak miatt olvastok (sem én titeket), akkor miről írjak vagy írjunk? Nagyon, nagyon-nagyon nehéz lesz átállni, pont most, amikor rögvest tavaszodik és az egész világ a szexuális forradalomról énekelve pezseg és zsong és bizsereg? És bimbók feslenek (ezek a buja szavak átmennek-e vajon márciustól?)

Ablak

Nagymamák

Egyikük rendszeresen főz valamit és idehozza. Másikuk képes süteményrecepteket oszt meg a fészbukon.

I can get no satisfaction

"Szivem szerint csomagolnék egy olyan futball kulturába ahol az ember munkáját megbecsülik és szeretik. De én "magyar vagyok". Úgy gondolom itt a helyem és itt kell befejeznem amit elkezdtem!"

(idézet a fb hírfolyamból - azt hittem, legalább a hithű focisták elégedettek)

A menyét, a borz és a nyuszt

Nyelvtanulás bibliai alapokon

Telepítettem a Duolingo programot. Angol,  kezdő szint - ismétlés a tudás anyja. A leckék:

nő - woman
férfi - man
egy férfi - a man
egy nő - a woman
alma - apple
egy alma - an apple
az alma - the apple
eszik - eat
ő eszik - she/he eats
a nő - the woman
a férfi - the man
a férfi eszik - the man eats
a nő almát eszik - the woman eats apple
a nő és a férfi almát eszik - the woman and the man eat apple

Keresem a snake szót... és gondolom, a második lecke első mondata az lesz, hogy: Engedetlen tettük láttán szörnyű haragra gerjedt az Úr, így a férfi és a nő kiűzettek a paradicsomból.

I madam remember mormon oral as no

semmi, semmi... csak viberezek V.-vel...  és még nem eléggé szoktam hozzá, hogy egy idegen rendszer kérdezés nélkül kijavítja a leírt szavaimat arra, amire külalakját tekintve őszerinte a leginkább hasonlít, így el is küldtem anélkül, hogy újraolvastam volna a szöveget

A homogenizált tejről jut eszembe

utálom
gusztustalan
miért kell mindent elrontani?

Amikor gyerekek voltunk és egyszer valahonnan megtudtuk, hogy a tejeszacskó falára belülről lerakódó vastag vékonyka fehér réteg az valódi tejszín, egészen eksztázisba kerültünk a boldogságtól - mert onnantól kezdve mindennap, de mindennap ehettünk tejszínt (ami már szinte tejszínhab - el is kezdtük gyűjtögetni egy időben - de hát a legértékesebb kincsek mindig nagyon korlátozott számban elérhetőek csak - szóval, habbá verhető mennyiség nem jött össze sosem)

Miközben a reggeli kávét csináltam - amihez olyan jó lett volna egy kis titkos tejszín a palack faláról - jutott eszembe, hogy azt álmodtam, hogy mire visszamentem a betegállományból, kirúgták az új kolléganőt (aki nagyon rokonszenves) és felvettek helyette egy (vagy rögtön két?) iszonyú okoskodó, korlátolt, szervilis nőcit, és amikor bementem, megígérték, hogy főznek nekem kávét, de annyit piszmogtak vele (miközben mószerolták az előző kedves lányt), hogy lekéstem az esti mozit (mert munka után 7-re moziba akartam menni), és ezért a végre elkészült kávéval a kezemben szálltam fel a trolira, hogy hazajöjjek. A trolin kis híján leöntöttem a forró kávémmal egy pasit, aki viszonzásul leszólított, hogy menjek vele moziba (egy másik filmre, mint amit nagyon-nagyon szerettem volna és csak aznap játszották) - és annyira vágytam moziba, hogy el is mentem vele, és felültetett a nézőtér felett lógó kettős libegőszékbe, hogy majd onnan jobban látunk, én meg azon aggódtam, hogy pont a vászon és a vetítőgép közt lebegünk majd a fénycsíkban, és mindenki utálni fog, mert a film egy jó részét kitakarjuk. És az előadás előtt még valami nőgyűlés volt a moziteremben, U alakban felállított politúrozott asztalok mellett, ahol az egyik mószeroló új nőci volt az elnök (vagy mi), és nem akartam, hogy észrevegyen és beköpjön a főnökömnek, hogy én moziba jöttem, holott még nem is volt készen minden munkám, és azon kezdtem dühöngeni, hogy hogy a jó égben nem értik, hogy ez nem olyan munka, hogy a nap végén (vagy bármikor máskor) van(nak) olyan pillanat(ok), amikor minden készen van, hiszen ez sok egymás mellett futó folyamat és mindig van valamelyiken mit csinálni és azon is gondolkodtam, hogy az a kedves lány ezt egyből tudta, biztosan ezért rúgták ki, ezek a másik behemót és otromba nőcik a gusztustalan kis csipkegallérjukkal pedig annyira a főnököm stílusát hozták. Felébredtem és remélem, hogy nem rúgták ki az új lányt, mert nem nagyon ismerem még ugyan, de kifejezetten rokonszenvesnek érzem őt és kedvelem. Sajnos sokkal jobb itthon lenni, még betegen a hidegben is, mint odabent. Annyira szeretnék kedves emberekkel dolgozni, akikkel jókat lehet röhögni, együtt kitalálni és együtt megcsinálni dolgokat, nem a folytonos gyomorremegés, hogy melyik frissen kitalált ötletet kell azonnal megvalósítani és félredobni mindent, ami húsz perccel azelőtt még abszolút prioritást élvezett minden mással szemben.