Mégsem csak képek

Úgy látszik, sosem fogok tudni egybefüggő szöveget alkotni a nyaralásokról, pedig... úgyhogy legalább képek.

Ezt az imádkozósáskát vasárnap délelőtt tízkor láttuk a szigligeti strandon:

Szigliget egészen biztosan az ország egyik leggyönyörűbb helye. És mi kifogtuk a legpatkányabb szálláshelyek egyikét, ahol azt képzelik, hogy a svédasztalos reggeli párizsit tartalmaz meg műtejből gyúrt trappistát félbevágott zsemlével és napközis teával. A szobákon a spaletta nem volt nyitható, így egy hetet töltöttünk barlangi sötétben kelve - és még vagy három oldalnyi "apró" problémát említettem meg az igazgatónak utóbb. Válasz még nem érkezett. Az ár alapján persze nem gyanakodtunk, mert akkor nem itt szálltunk volna meg.

A sötétséghez szokva később bementünk a tapolcai tavas barlangba:

Tapolca igazán gyönyörű kisváros (amit el is várunk tőle, hiszen anyukám tízéves koráig itt gyerekeskedett (aztán azt mondták neki, ne gyerekeskedj már itt!)), sőt, a korábban meglátogatott Keszthely is szép - de vagy mi vagyunk szörnyűek, vagy nagyon pechesek, mert ahány vendéglátásra szakosodott intézményt kerestünk fel, ott mindenhol vagy halál taplók voltak, vagy nagyon amatőrök (és az amatőrséget nem ellensúlyozták átlagon felüli kedvességgel. A tavas barlang kivétel, itt kedvesek voltak, bár nagyon minimális a kötelező kontakthelyzet, nekik könnyű)

Aztán egy itthon töltött éjszaka után hipp-hopp, már a Tiszánál is voltunk (ami egyébként nagyon jó volt, de az agyrázkódós napon ezt nem annyira éreztem):

Várakozók:

Erre vártak:

...és nem vártak hiába! Megtalálták a megtalálhatatlant. Ástak, ástak, majd Á. így kiáltott: "vííííííz! nagyon hideg víz! ez jóval fagypont alatt van!" egy leendő elméleti fizikustól vagy matematikustól vagy vegyésztől és/vagy focistától elvárjuk, hogy már gyerekkorában felfedezzen valami fontosat. Gyerekkoromban, amikor mi ástunk így, mi dinnyét hűtöttünk be, meg vizet, limonádét - és egész napokat töltöttünk itt.

Én meg erre vártam nagyon:

Csöpögtetős vár. Ismeritek? Órákig kell ülni a bokáig sem érő vízben, belemarkolni az iszapba és elmélyülten csöpögtetni, hogy minél vadregényesebb tündérvár legyen a végeredmény. Ez persze csak egy nagyon kezdetleges munka, mert alig másfél órám volt rá, és azalatt még úsztam is egyet (a Tisza vize a legselymesebb dolgok egyike) - szóval, ülni, bambulni, iszapozni, csöpögtetni simán felér egy egész hetes bármilyen terápiával!

A rettenthetetlen

Szegény A. fülhallgatóval a fülén, majd párnával a fején próbált dolgozni, mert a szomszédék garázsából pokoli gépzúgás és gépsivítás zavarta órákon át a csendet, amiben pont jól tud dolgozni. A. dolgozószobája épp a szomszédék garázsával határos. Végül nem bírta tovább és átment, hogy megkérdezze, mit csinálnak. Elmondták neki. Kiderült, hogy a szomszéd ma úgy döntött, kiássa a háza pincéjét. Vagyis hogy ás a házához egy pincét. A garázs alá. Ahol addig semmiféle pince sem volt. Mert a felesége megkérte rá, hogy ásná ki, hogy legyen hol tárolni a télire való rengeteg hagymát és krumplit, amit ők ketten megesznek egy tél alatt. A bácsi nekilátott hát. És a több órányi kísértetzaj eredményeképp büszkén mutatott rá a garázs betonpadozatán egy tenyérnyi területű, néhány centi mély gödröcskére, hogy ezzel végzett eddig. Egy kis elektromos kézifúróval dolgozik. És túl van a nyolcvanon. Nem a pincének szánt lyuk mélysége, a bácsi életkora. A. nagyon tapintatosan tud hümmögni, ha úgy látja, a világ némely történései szembe mennek a józan ésszel - hát tapintatosan hümmögött.

Befőző Masa befőzdéje

A Tiszáról a sok szép emlék mellett hoztunk haza némi szilvát is. Meg ringlót. Nem sokat, 15-20 kilónál nem taksálom többre. Így hát az utolsó szabadságnak felfogható napomat a végeláthatatlan ruhamosás mellett szilvabefőzéssel töltöm. Színesítem. És panaszkodom A.-nak, hogy nincs több üvegünk.
Van egy csomó - mondja ő.
Hol? - kérdem én.
Odafönt - mondja ő. És tudnia kell, mert a padláson ő az úr.
Hozd le őket, mert a lentiek elfogytak - kérem én.
Nem tudom lehozni, teli vannak lekvárral - mondja ő. Nem viccből, komolyan.
Akkor nincsenek is üvegek! - akadok ki én.
Na jó, ha úgy érted, akkor nincsenek - látja be ő.

Aztán úgy megsajnált, hogy kiásott nekem még néhány üveget a földből, vagy valahonnan máshonnan, és most még üvegtetőért is elment, meg fahéjért és szegfűszegért, pedig vasárnap esténként ilyet sosem szokott.

És a nyár...

Először a Balaton környékén nyaraltunk. Aztán pedig a Balaton környékén nyaraltunk. Csak kicsit odébb. És persze hazajöttünk közben, kénytelen is, kelletlen is, örömmel is. A bal térdem még most is olyan, mint bármelyik tíz év körüli kisfiúé: kicsit karistos, kicsit heges. Mondjuk, a bal térd ezáltal nem áll nagy összhangban a testem többi részével, ami viszont (sajnos? szerencsére?) egyáltalán nem olyan, mint a tízéves kisfiúké. Képek a nyaralás első hetéből:

Megnéztük a csillagokat, meg távcsövön a Napot. Aztán felmentünk egy közeli várba:

Kezdetben oda felfelé, aztán onnan lefelé nézelődtünk:

Á.-nak még virágot szedni is volt ideje:

Aztán hazajöttünk, hogy megnézzük az idei termést:

V. követte a macska példáját:

Aztán másnap továbbindultunk...

Izé

Az van, hogy nem tudok nemet mondani, vagyis nagyon nehezen mondok nemet, és közben feszengek, de nem szeretek feszengeni sem, úgyhogy ha nem muszáj, mégsem mondok nemet, mert amúgy különben meg olyan megható és kedves dolog, hogy valaki kíváncsi rám. Ja, a játékokról meg díjakról van szó. Az a helyzet, hogy igazából nem szeretem őket. Ha viszont valaki rám gondol, azt mégiscsak megtisztelőnek érzem és úgy gondolom, hogy nem helyes visszautasítani, mert az olyan rátarti dolog - és végül is miért is ne tudnék néha olyan dolgokról is írni, amik történetesen nem nekem jutottak eszembe. Nos, a sok nyavalygás után egyrészt válaszolok Gneke kérdéseire, másrészt mégiscsak azt kérem, hogy ha nem nagyon muszáj, ne nekem utaljátok ki ezeket a díjakat meg lánckérdéseket, hanem inkább annak, aki őszintén örül neki. De persze köszönöm.

1. Mi jut eszedbe erről a számról?
egy eleven focicsapat

2. Van-e valamilyen kötődésed, személyes emléked a 11-es számhoz kapcsolódóan?
Á. novemberi - bár szívesebben írom betűkkel a hónapokat, mint számokkal

3. Szerencseszámod-e a 11? Mondjuk megjátszanád-e a lottón?
nem

4. 11 dolgot mondj magadról, ami legelőször eszedbe jut ha magadat kellene jellemezned! Lehet külső vagy belső tulajdonság, amit fontosnak tartasz!
ezt egyszerűen kihúzom :)

5. A gyermeked/gyermekeid 11 hónapos koráról mi jut eszedbe?
 Á. már tudott állni, folyton jött-ment, szerette a magozott és hámozott szőlőt, aggódtam, hogy túl sovány (ezt írtam róla akkoriban: kikotorja a padlóközökbõl a tömítést, a falból a cementet, festéket, megeszi a pókot, hangyát, minden koszt, szöszöket, lehullott leveleket, bármiféle papírt, de még a fotel aljáról is lekaparta a ráragasztott minőségi tanúsítványt, szóval, mindent - kivéve a számára feltálalt kajákat, mert azokat valami születetten királyi legyintéssel küldi a fenébe") 11 hónaposan jött az első nagyon ijesztő krupp rohama (és akkoriban vettem észre, hogy tesója lesz, így lemondtam az épp felkínált kutatói státuszról, amire előtte évekig vártam)

V. már szaladgálni is bőven tudott, sőt, kísérletezett az első szavakkal is. Ekkor kezdtem úgy érezni, talán mégis lesz haja neki is valamikor, mert néhány szőke pihe növekedésnek indult a fején. V. imádta a babákat, a játékbabákat és az igaziakat is. V. bármilyen magas mászókára felmászott, ami különösen úgy volt ijesztő, hogy alacsonyabb volt a kortársainál, úgyhogy számtalanszor kaptam meg a játszótereken (főleg a Szigetre jártunk), hogy milyen felelőtlen anya vagyok, hogy hagyom. Nem hiszem, hogy az voltam, tudtam, hogy nagyon ügyes. És pokolian bátor - úgyhogy a vélekedésekkel ellentétben nagyon figyeltem rá.

6. Te milyen voltál 11 évesen?
zárkózott, undok, magányos

7. Milyennek képzeled a gyermeked/gyermekeid 11 évesként?
olyannak, mint amilyenek most, hiszen Á. mindjárt 11 lesz, és V. sem áll nagyon messze tőle - szerencsére minden tekintetben sokkal jobbak nálam

8. Milyennek képzeled magadat, a világot 11 év múlva?
 remélem, én vagyok nagyon pesszimista...

 9. Fel tudsz-e sorolni 11 tárgyat, dolgot amit a legfontosabb számodra? (amit magaddal vihetnél egy lakatlan szigetre)
nem... remélem, sosem kerülök lakatlan szigetre

10. 11 helyet, országot, várost, épületet nevezz meg, ahová szívesen elmennél! Lehet közte olyan is, ahol már voltál, de szívesen visszamennél!
nincs.... vagyis sokkal több van... Olaszország mindenképp, Tátra, Prága, Normandia, Amsterdam,Tisza, Párizs... egyébként meg mennék bárhová

11. És végül 11 kedvenc: lehet (vegyesen) könyv, zeneszám, keresztnév, sportág...
szintén nincs, vagyis szintén sokkal több - nem tudok ilyesmikre válaszolni

amiből elegem van

a gyerekekből
a tízévesek vicceiből
a hisztikből
abból, hogy ki miért mit nem kér
abból, hogy ki mit kér még
abból, hogy ki kit piszkál
abból, hogy ki kivel nem beszél
a sírásból
a röhögésből
a fiúk otrombaságaiból
a lányok selypegéséből
a mindent ellepő kenből és barbiból
a mindent ellepő koszos zoknikból

és hogy mindez ne legyen elég, fél pingponglabdányi púp van a homlokomon, enyhe agyrázkódás a homlokomon belül, nyomasztó telefonokat kapok és mindezt megkoronázva leszart egy madár is. elegem van a mai napból.

Este a legnehezebb...

... mert hajnalban még alszanak mind az öten, reggel mindig van olyan, aki hajlandó reggelizni, vagy kakaót inni, vagy elmenni fokhagymás kifliért, sőt, olyan is, aki vödörrel megöntözni a petrezselyemsort vagy a céklasort. Ez többnyire V. Mert noha V. a leghisztisebb, ha másodjára is ő a hunyó a késő esti kerti bújócskában, és akkor is, amikor észreveszi, hogy otthon maradt az úszószemüvege, messze ő a legháziasabb és a legsegítőkészebb is mind közül. Napközben a strandon szinte ki sem jöttek a vízből. Á. sem, aki a balatoni két hetet úgy csinálta végig, hogy egyetlen egyszer ment csak bele a vízbe, épp bokáig. Jégkrémet meg fagyit mind szívesen esznek, limonádéból elfogyott tegnap vagy tizenkét liter, tejből másfél nap alatt hét, vacsorára a sláger müzli volt tejjel vagy lecsó kolbásszal. A játszótéren vigyáznak egymásra, rengeteget játszanak mindannyian együtt. A Tiszát még nem látták - messze van a háztól, legalább 15-20 méternyire. De ma megnézetem velük! És szinte biztos vagyok abban, hogy nagyon fog nekik tetszeni a gát Tisza felőli oldala is, nemcsak az, amit a kertből látnak. Mert varázslatosan gyönyörű és vadregényes.

Este viszont, elalvás helyett N. zokogott az anyukája után, és D. sem csak a húgának kérte a zsebkendőt.

Tisza parti

Jó reggelt! - köszön a korán kelő pesti nyaraló reggel hét tájt a boltba menet.
Jó reggelt? Hol van már a reggel? - kérdezik rendre megütközve a helybéliek.

Ítéletidő

Szegény, lágy esővízzel megöntözni kívánt bazsalikombokraim helyett inkább egy üveg pezsgőt kellett volna  kitennem a fekete fellegek közeledtekor a kert közepébe. Babszemnyi nagy jegek estek, kisebb pezsgősvödörnyi biztosan.

(kicsit hosszabb) címszavak

nyaralunk - kis megszakítással

a megszakítás oka, hogy nem ismerem elég jól a hónapok hosszát. de így legalább megvigasztaljuk a nélkülünk teljesen elkámpicsorodó macskát. most nem hisz a szemének, de boldog.

a nyaralóba való beköltözést egy bazi nagy és rohadt penészes hűtőszekrény kiglancolásával kezdtem. pont így képzeltem az első napot...

és az első nap természetesen zuhogott

amikor épp nem, akkor én estem egy kurvanagyot. rég volt ekkora seb a térdemen. jó hír, hogy a bokám viszont (aminek a kifordulásával indult az ügy) végül is megúszta.

a második napon is zuhogott, nem mentünk ki még nagyobbat esni.

helyette társasoztunk. Á. ismét úgy érzi, hogy utáljuk. nem, nem vesztett, nyert. de nem eléggé.

kisütött a nap, így kirándulásra köteleztem őket. A.-t nem, ő szabad akaratából tartott velem. megnéztük Bakonybélben a Csillagdát. Á. előre megmondta, hogy unni fogja. nem unta, de megpróbált úgy tenni. aztán megnéztük Csesznek várát. Á. előre megmondta, hogy unni fogja. nem unta, tettetett unalom helyett morgott, mint egy láncra vert kutya. mindenért. este társasoztunk. Á. faképnél hagyott minket még játék közben, mert érezte, hogy nem fog totális győzelmet aratni.

aztán végre iszonyúan sütött a nap, így V. kedvéért a víznél töltöttük a napot, napszúrásig és még egy kicsit azon is túl. jó volt. Á. persze nem jött be a vízbe, sőt, le sem vetkőzött. este szalonnát sütöttünk hagymával. A. szerint parázson kell. szerintem ez városi legenda, nekem tűzön jobban sül. A. csalódottan nézte, hogy mire eljött a parázs, mi már jóllaktunk. az övé meg órákig sült, csak én vártam meg vele, míg megvacsorázott.

ma az egész napot a vízben töltöttük, nagy karimájú kalapban, ötvenes krémmel fehérre dekorálva a többi strandoló őszinte gyönyörűségére ("mozog a szobor!") persze, Á. nem, ő pólóban és rövidnadrágban várta a hazaindulást. nagyon, mert strandon lenni borzasztó. hétfő óta hét könyvet olvasott ki, nem kispályásokat. én csak négyet.

a hazaindulást megelőző bánatot háztakarításba fojtottam.

kiszámoltuk, hogy egy forró szombati napon este nyolckor hazaindulva üres lesz az autópálya. valamit kihagytunk a számításból. nem tudom, mit, de hétfő reggeli forgalom volt.