És a nyár...

Először a Balaton környékén nyaraltunk. Aztán pedig a Balaton környékén nyaraltunk. Csak kicsit odébb. És persze hazajöttünk közben, kénytelen is, kelletlen is, örömmel is. A bal térdem még most is olyan, mint bármelyik tíz év körüli kisfiúé: kicsit karistos, kicsit heges. Mondjuk, a bal térd ezáltal nem áll nagy összhangban a testem többi részével, ami viszont (sajnos? szerencsére?) egyáltalán nem olyan, mint a tízéves kisfiúké. Képek a nyaralás első hetéből:

Megnéztük a csillagokat, meg távcsövön a Napot. Aztán felmentünk egy közeli várba:

Kezdetben oda felfelé, aztán onnan lefelé nézelődtünk:

Á.-nak még virágot szedni is volt ideje:

Aztán hazajöttünk, hogy megnézzük az idei termést:

V. követte a macska példáját:

Aztán másnap továbbindultunk...

Izé

Az van, hogy nem tudok nemet mondani, vagyis nagyon nehezen mondok nemet, és közben feszengek, de nem szeretek feszengeni sem, úgyhogy ha nem muszáj, mégsem mondok nemet, mert amúgy különben meg olyan megható és kedves dolog, hogy valaki kíváncsi rám. Ja, a játékokról meg díjakról van szó. Az a helyzet, hogy igazából nem szeretem őket. Ha viszont valaki rám gondol, azt mégiscsak megtisztelőnek érzem és úgy gondolom, hogy nem helyes visszautasítani, mert az olyan rátarti dolog - és végül is miért is ne tudnék néha olyan dolgokról is írni, amik történetesen nem nekem jutottak eszembe. Nos, a sok nyavalygás után egyrészt válaszolok Gneke kérdéseire, másrészt mégiscsak azt kérem, hogy ha nem nagyon muszáj, ne nekem utaljátok ki ezeket a díjakat meg lánckérdéseket, hanem inkább annak, aki őszintén örül neki. De persze köszönöm.

1. Mi jut eszedbe erről a számról?
egy eleven focicsapat

2. Van-e valamilyen kötődésed, személyes emléked a 11-es számhoz kapcsolódóan?
Á. novemberi - bár szívesebben írom betűkkel a hónapokat, mint számokkal

3. Szerencseszámod-e a 11? Mondjuk megjátszanád-e a lottón?
nem

4. 11 dolgot mondj magadról, ami legelőször eszedbe jut ha magadat kellene jellemezned! Lehet külső vagy belső tulajdonság, amit fontosnak tartasz!
ezt egyszerűen kihúzom :)

5. A gyermeked/gyermekeid 11 hónapos koráról mi jut eszedbe?
 Á. már tudott állni, folyton jött-ment, szerette a magozott és hámozott szőlőt, aggódtam, hogy túl sovány (ezt írtam róla akkoriban: kikotorja a padlóközökbõl a tömítést, a falból a cementet, festéket, megeszi a pókot, hangyát, minden koszt, szöszöket, lehullott leveleket, bármiféle papírt, de még a fotel aljáról is lekaparta a ráragasztott minőségi tanúsítványt, szóval, mindent - kivéve a számára feltálalt kajákat, mert azokat valami születetten királyi legyintéssel küldi a fenébe") 11 hónaposan jött az első nagyon ijesztő krupp rohama (és akkoriban vettem észre, hogy tesója lesz, így lemondtam az épp felkínált kutatói státuszról, amire előtte évekig vártam)

V. már szaladgálni is bőven tudott, sőt, kísérletezett az első szavakkal is. Ekkor kezdtem úgy érezni, talán mégis lesz haja neki is valamikor, mert néhány szőke pihe növekedésnek indult a fején. V. imádta a babákat, a játékbabákat és az igaziakat is. V. bármilyen magas mászókára felmászott, ami különösen úgy volt ijesztő, hogy alacsonyabb volt a kortársainál, úgyhogy számtalanszor kaptam meg a játszótereken (főleg a Szigetre jártunk), hogy milyen felelőtlen anya vagyok, hogy hagyom. Nem hiszem, hogy az voltam, tudtam, hogy nagyon ügyes. És pokolian bátor - úgyhogy a vélekedésekkel ellentétben nagyon figyeltem rá.

6. Te milyen voltál 11 évesen?
zárkózott, undok, magányos

7. Milyennek képzeled a gyermeked/gyermekeid 11 évesként?
olyannak, mint amilyenek most, hiszen Á. mindjárt 11 lesz, és V. sem áll nagyon messze tőle - szerencsére minden tekintetben sokkal jobbak nálam

8. Milyennek képzeled magadat, a világot 11 év múlva?
 remélem, én vagyok nagyon pesszimista...

 9. Fel tudsz-e sorolni 11 tárgyat, dolgot amit a legfontosabb számodra? (amit magaddal vihetnél egy lakatlan szigetre)
nem... remélem, sosem kerülök lakatlan szigetre

10. 11 helyet, országot, várost, épületet nevezz meg, ahová szívesen elmennél! Lehet közte olyan is, ahol már voltál, de szívesen visszamennél!
nincs.... vagyis sokkal több van... Olaszország mindenképp, Tátra, Prága, Normandia, Amsterdam,Tisza, Párizs... egyébként meg mennék bárhová

11. És végül 11 kedvenc: lehet (vegyesen) könyv, zeneszám, keresztnév, sportág...
szintén nincs, vagyis szintén sokkal több - nem tudok ilyesmikre válaszolni

amiből elegem van

a gyerekekből
a tízévesek vicceiből
a hisztikből
abból, hogy ki miért mit nem kér
abból, hogy ki mit kér még
abból, hogy ki kit piszkál
abból, hogy ki kivel nem beszél
a sírásból
a röhögésből
a fiúk otrombaságaiból
a lányok selypegéséből
a mindent ellepő kenből és barbiból
a mindent ellepő koszos zoknikból

és hogy mindez ne legyen elég, fél pingponglabdányi púp van a homlokomon, enyhe agyrázkódás a homlokomon belül, nyomasztó telefonokat kapok és mindezt megkoronázva leszart egy madár is. elegem van a mai napból.

Este a legnehezebb...

... mert hajnalban még alszanak mind az öten, reggel mindig van olyan, aki hajlandó reggelizni, vagy kakaót inni, vagy elmenni fokhagymás kifliért, sőt, olyan is, aki vödörrel megöntözni a petrezselyemsort vagy a céklasort. Ez többnyire V. Mert noha V. a leghisztisebb, ha másodjára is ő a hunyó a késő esti kerti bújócskában, és akkor is, amikor észreveszi, hogy otthon maradt az úszószemüvege, messze ő a legháziasabb és a legsegítőkészebb is mind közül. Napközben a strandon szinte ki sem jöttek a vízből. Á. sem, aki a balatoni két hetet úgy csinálta végig, hogy egyetlen egyszer ment csak bele a vízbe, épp bokáig. Jégkrémet meg fagyit mind szívesen esznek, limonádéból elfogyott tegnap vagy tizenkét liter, tejből másfél nap alatt hét, vacsorára a sláger müzli volt tejjel vagy lecsó kolbásszal. A játszótéren vigyáznak egymásra, rengeteget játszanak mindannyian együtt. A Tiszát még nem látták - messze van a háztól, legalább 15-20 méternyire. De ma megnézetem velük! És szinte biztos vagyok abban, hogy nagyon fog nekik tetszeni a gát Tisza felőli oldala is, nemcsak az, amit a kertből látnak. Mert varázslatosan gyönyörű és vadregényes.

Este viszont, elalvás helyett N. zokogott az anyukája után, és D. sem csak a húgának kérte a zsebkendőt.

Tisza parti

Jó reggelt! - köszön a korán kelő pesti nyaraló reggel hét tájt a boltba menet.
Jó reggelt? Hol van már a reggel? - kérdezik rendre megütközve a helybéliek.

Ítéletidő

Szegény, lágy esővízzel megöntözni kívánt bazsalikombokraim helyett inkább egy üveg pezsgőt kellett volna  kitennem a fekete fellegek közeledtekor a kert közepébe. Babszemnyi nagy jegek estek, kisebb pezsgősvödörnyi biztosan.

(kicsit hosszabb) címszavak

nyaralunk - kis megszakítással

a megszakítás oka, hogy nem ismerem elég jól a hónapok hosszát. de így legalább megvigasztaljuk a nélkülünk teljesen elkámpicsorodó macskát. most nem hisz a szemének, de boldog.

a nyaralóba való beköltözést egy bazi nagy és rohadt penészes hűtőszekrény kiglancolásával kezdtem. pont így képzeltem az első napot...

és az első nap természetesen zuhogott

amikor épp nem, akkor én estem egy kurvanagyot. rég volt ekkora seb a térdemen. jó hír, hogy a bokám viszont (aminek a kifordulásával indult az ügy) végül is megúszta.

a második napon is zuhogott, nem mentünk ki még nagyobbat esni.

helyette társasoztunk. Á. ismét úgy érzi, hogy utáljuk. nem, nem vesztett, nyert. de nem eléggé.

kisütött a nap, így kirándulásra köteleztem őket. A.-t nem, ő szabad akaratából tartott velem. megnéztük Bakonybélben a Csillagdát. Á. előre megmondta, hogy unni fogja. nem unta, de megpróbált úgy tenni. aztán megnéztük Csesznek várát. Á. előre megmondta, hogy unni fogja. nem unta, tettetett unalom helyett morgott, mint egy láncra vert kutya. mindenért. este társasoztunk. Á. faképnél hagyott minket még játék közben, mert érezte, hogy nem fog totális győzelmet aratni.

aztán végre iszonyúan sütött a nap, így V. kedvéért a víznél töltöttük a napot, napszúrásig és még egy kicsit azon is túl. jó volt. Á. persze nem jött be a vízbe, sőt, le sem vetkőzött. este szalonnát sütöttünk hagymával. A. szerint parázson kell. szerintem ez városi legenda, nekem tűzön jobban sül. A. csalódottan nézte, hogy mire eljött a parázs, mi már jóllaktunk. az övé meg órákig sült, csak én vártam meg vele, míg megvacsorázott.

ma az egész napot a vízben töltöttük, nagy karimájú kalapban, ötvenes krémmel fehérre dekorálva a többi strandoló őszinte gyönyörűségére ("mozog a szobor!") persze, Á. nem, ő pólóban és rövidnadrágban várta a hazaindulást. nagyon, mert strandon lenni borzasztó. hétfő óta hét könyvet olvasott ki, nem kispályásokat. én csak négyet.

a hazaindulást megelőző bánatot háztakarításba fojtottam.

kiszámoltuk, hogy egy forró szombati napon este nyolckor hazaindulva üres lesz az autópálya. valamit kihagytunk a számításból. nem tudom, mit, de hétfő reggeli forgalom volt.

Kontraszt

Egészen kicsi baba kora óta nem bújt hozzánk ennyit. Mióta itthon van, még egyszer sem morgott, kedvesen mosolyog, kedvesen szól hozzánk. Nevet, beszél, jókedvű, vidám, boldog. Talán végre igazán érzi is, nemcsak tessék-lássék elhiszi, hogy tényleg szeretjük.

Tapasztalatszerzés

Azt mondják, kell ilyen is. Nem történt semmi különös. Gyerekek még. Nincs itt a világ vége. Az élethez hozzátartoznak az apróbb csalódások. Meg az ennél nagyobbak is. Majd kibékülnek.

Lehet. De legszívesebben behúznék egy nagyot az összes kis baromnak, akik a táborban azt találták a legszórakoztatóbbnak, hogy Á.-t bántsák.

Nem indult jól amúgy sem a tábor, hiszen egy kóbor kutya felfalta a labdáját (amit azért hazahozott, "mert ez az egyetlen focilabdám") Persze, erről nem tehetett senki. Arról már igen, hogy kólát öntöttek a teájába és élvezték, hogy undorodik tőle (igen, vaskalaposak vagyunk, nálunk a kóla felnőttital - és mi is csak ritkán iszunk). Tehettek a csúfolásról, a pályán való rendszeres, durva kigáncsolásokról, tehettek a trágár bekiabálásokról, amikkel Á.-t illették. Akkor hívott fel szinte sírva, amikor az indulás napján vett kapuskesztyűjét vették el és dugták el röhögve. Nem, nem lett meg. 2500 Ft persze nem a világ. És ő maga is elhagyhatta volna. Ez némileg bele is volt kalkulálva, mint Á. bármely holmijába. De a gonosz gyerekek támadása nem volt. Felhívtam az edzőt, aki nagyon pozitívan állt a kérdéshez, megígérte, hogy beszél a fiúkkal, hogy megkeresik együtt a kesztyűt. Nem lett meg. De ami a legnagyobb baj, Á. nagyon csalódottan jött haza. Csalódott egy barátjában, aki kedves barátból a hecckampány vezetőjévé avanzsált, mert az nagyobb népszerűséget ígért, mint kitartani a kissé furcsa Á. mellett, aki a szabadidőben olvasott és írogatott. Megfenyegették, hogy megverik. Mert a szünidő nem olvasásra való. És bizony ezzel később a szülők némelyike is egyetértett. És mikor elmesélte, valamiért Dr. K.H.G. járt az eszemben. Aztán alvás közben bekenték fogkrémmel. El kell ismernem, ez régi tábori szokás, évtizedekkel ezelőtt is szokásban volt. De én sem találtam viccesnek, már akkoriban sem. Szegény Á. tőlem örökölte ezt a savanyú humortalanságot.

Ma reggel hívott harmadjára a nyolc nap alatt: "Ugye, nem felejtetek el értem jönni?" Nem felejtettük. És itthon volt töltött paprika és palacsinta, ahogy kérte. És V. az ajtóban állva várta, és azt mondta, úgy hiányoztál nekünk, Á.! És Á. hozzám bújt és valami olyasmit motyogott, hogy mi is hiányoztunk neki.

migrén

Csöngettek. A kapu előtt D. és N. szülei állak: anyukájuk fekete pántos miniruhában, szépen lesülve, a haja kontyba tűzve, az apukájuk pólóban és rövidgatyában, rajta is látszott a jólnyaraltság nyoma. Megörültem nekik.
- sziasztok! jó volt a nyaralás?
- aha, nagyon tuti volt! nálatok is minden rendben?
- igen, persze!
- a gyerekekért jöttünk
- ? csak V. van itthon
- és a többiek?
- a többiek? milyen többiek???
- D. és N.
- D. és N.????
- hol vannak?
- most jöttek veletek?
- ne viccelődj ezzel, hát itt voltak, míg mi nyaraltunk
- itt?????
- ne izélj már, hát tirátok bíztuk őket
- nem, dehogy... hogy hagytátok volna itt őket, Á. sincs itthon, táborban van...
- nem, Á. a múlt héten volt táborban (mondja V.)
- hol vannak a gyerekeink???????
- jaj, itt kéne lenniük????? én nem tudtam róla... Á. sincs táborban már????

Erre ébredtem fel végre, tiszta pánikban, hogy sem Á.-ról nem tudok semmit, sem a másik két ránk bízott vendéggyerekről. Nagyon nyomasztó volt. És a fejem is fájt, de istentelenül. Úgyhogy visszafeküdtem még egy kicsit.

A következő az volt, hogy olvasom D. gyerekírással írt levelét: "...anyukám halála óta..." Mi történhetett??? baleset? de hát itt jártak még délután, amikor keresték a gyerekeket... vagy azt álmodtam volna?... akkor most mi van?

Szerencsére megint felébredtem, de akkorra már úgy fájt a fejem, hogy legszívesebben saját kezűleg téptem volna le, és a legminimálisabb fényről is úgy éreztem, lézerkarddal lövik a szememet.