A hajfestésről megint - és biztosan nem utoljára

Sajnálom. Ennyit életemben nem foglalkoztam még a smink-hajfestés üggyel, mint mostanában, de úgy tűnik, kezdek felnőni a témához. Sőt, egyéb sem érdekel már.

Szóval az orvostól jövet bementem a DM-be, ahogy ígértem itthon. És ha már ott voltam, hajfestékeket nézegettem. Mert ez az édes csoki ízű színű, amit a minap olvasztottam a hajamra, kezd lekopni. Állítólag 28 mosásig bírja. Nos, én az elmúlt 3-4 hétben nem mostam huszonnyolcszor hajat. Megközelítőleg huszonnyolcszor sem. Nyilván igénytelen egy disznó vagyok, vállalom. A festék viszont, mosás ide vagy oda, lekopott. És nem ám onnan, ahol amúgy is szép csokoládé színű a hajam, magától, dehogy onnan! Onnan, ahol őszül. Így aztán most megint nem tetszem magamnak. Úgyhogy elhatároztam, hogy a jövő héten megölöm magam. Igen, megint.  A dolgot úgy gondoltam végrehajtani, hogy ismét veszek egy festéket, de másfélét, nem a csokisat. Vettem is. Ez most jegeskávé. Nyárra nyilván eljutok majd a hamvas barackig, talán a görög salátáig, sőt esetleg a "lábszárpörkölt vízben főtt burgonyával"-ig is. De ez mellékszál. Szóval, ez jegeskávé. És rá van írva erre is, mint szinte mindre, hogy 48 órával a tervezett festés előtt csináljak bőrpróbát. OK, értem. És meg is fogom csinálni!

Megértem, hogy a gyártók és forgalmazók így védekeznek az esetlegesen bekövetkező azonnali kómás halálba eső hajmodellek rokonainak lehetséges perei ellen. De... a tájékoztatón az szerepel, hogy a próbát akkor is el kell végezni, ha már épp ugyanezzel a festékkel akár százszor is be volt festve a hajam, mert az allergiás reakció bármikor bekövetkezhet. Feltételezem (bár lehet, hogy nem jól gondolom), hogy az azonos gyártó, azonos dobozban, azonos számon árusított, azonosnak nevezett termékei azonos anyagokat tartalmaznak hétről hétre. Mondjuk, valami technológiai és jogi kényszer folytán. És az allergiás reakció bármikor megjelenhet. Úgy ám! Bármikor! A sok használat során akármikor. Vagyis az n. és az n+1. esetben egyaránt, hogy a matematika nyelvén szólaljak meg váratlanul.

És innentől nem értem, pedig eredeti hajszínemet tekintve amúgy távol állok a szőkétől. Hogy akkor mégis, mitől véd az engem, ha a már ismert, a már többször használt és eddig allergiás reakciót sosem okozó hajfestéket 48 órával korábban is kipróbálom kicsiben? És nem leszek rá allergiás, mint addig soha. És aztán 48 óra múlva meg esetleg igen. A két esemény (próbapamacsolás és valódi festés) az én meglátásom szerint nem nagyon áll kapcsolatban egymással. Mármint hogy indikátorként, a jövőt megjósolandó a pamacsolás semmiképp sem alkalmazható. Így aztán nem is tudom kivédeni a sorsszerűen esetleg lecsapó  allergiás reakciót semmiképp. Vagy csak nagyon nem látom át a test és a lélek festék bonyolultan egymásba fonódó szövevényes összefüggéseit? Legközelebb szőkét veszek!

Mi, mázlisták

A mázlisták!
 - így kommentálta reggel az iskolába induló Á., hogy mi itthon maradunk. Á., aki amúgy joggal látványosan unta magát halálra a szünet idején mellettünk.

Tegnap elvittük V.-t orvoshoz, mert nem gyógyul elég gyorsan. Kapott antibiotikumot, és a héten még itthon kell maradnia.

A. nem megy orvoshoz, bár nincs valami jól, de bízik a szervezet öngyógyító képességében. Vagy csak nem szeretne megismerkedni a körzeti orvossal.

Ma én is elmentem orvoshoz, mert én az anyukámtól kapott antibiotikum ellenére sem gyógyulok. A doki most adott még egyet, és mindkettőt szednem kell.


Az én orvosom messze van, jócskán utazni kell hozzá, ezért ha tehetem, nem szoktam járni hozzá. Tíz nap lázas, hörgős napot túl soknak ítéltem, így ma elmentem. Persze, csak kocsival értem el a vonatot. Leparkoltam az állomáshoz legközelebbi sarkon, nem mentem be a parkolóba, mert ott nincs mindig hely, és túl nagy időveszteség lett volna tenni még egy kört, ha oda nem tudok beállni. Itthon megígértem, hogy sietek, hogy hazafelé beugrom a patikába és a DM-be, és mondtam, hogy ne várjanak az ebéddel. Jött a vonat, felszálltam, leültem.

A vonaton az átellenes ülésen egy férfi ült. Megszólalt a telefonja, az én - amúgy cseppet sem ritka - csengőhangomon. És azt mondta a férfi a telefonba: Szia... muszáj elmennem, úgy érzem, tíz nap után már nem tehetem meg, hogy ne keressem fel... otthagytam a kocsit egy ház előtt, nem álltam be a parkolóba... igen, rohantam... ne várjatok az ebéddel... jó, hazafelé beugrom a patikába.... jó, a DM-be is... persze, sietek... szia

Nem állítom, hogy rendkívüli történet lenne, de vicces volt.

Új év, új tudás

Bízva abban, hogy nem rontja jelentősen az új évre vonatkozó kilátásokat az, hogy pizsamában, és kizárólag epres kölyökpezsgővel - mert az kombinálható bármely, az este során általunk tolt cuccal - koccintottunk éjfélkor, boldog új évet kívánok idén is mindenkinek! (Szóma, ha mondom, segít a gondon...)


Van néhány apróság, amit tavaly még nem tudtam, de idén már tudok - íme:

Az általam ismert világ legfinomabb gyümölcssalátáját Á. készíti. Szívvel-lélekkel.

Kiderült, hogy A. a tizenkét pomponos sálamat egyszerre találja elegánsnak és mókásnak, valamint hozzám nagyon illőnek - még jó, hogy nem vágtam le a zavaró fonalgömböket, mint ahogy terveztem. Mondjuk, attól kicsit tartottam, hogy anyukám megsértődne rajta, ezért halogattam a dolgot karácsony óta...

Hogy létező és elemeket is tartalmazhat az olyan emberek halmaza, akik olvassák a blogot és ismernek engem máshonnan is - ami másfelől bizonyítja az én valós létemet is így rögtön év elején.

A nagyon okos macskánk tisztában van a "jobb ma egy veréb" kezdetű mondás igazságával, mert hiába mondtam neki, hogy hozok majd neki valami finomat, csak várjon egy kicsit, ő vadászni kezdett - az alig laktató hópelyhekre ment rá.

Az év utolsó napján...

...hajnali négykor ébredtem. Nem részletezem. Csak nagyon álmos vagyok.

...ragyogó napsütés van odakint, és kora tavaszi meleg.

...köhögés és orrfújás robaja tölti be a házat.

...füstölt lazacot reggeliztünk pirítóssal és kaporral - karácsonyra vettem.

...kaptunk négy marék lencsét, hogy holnap megehessük és gazdagok legyünk.

...egy olyan sálban mentem ki az utcára, amin 12 pompon van. Hétköznapokra is.

...másfél órányi házimunkára köteleztem a gyerekeket.

...szerintük nem szabad dolgozni, helyette inkább képzőművészkednek.

...V. ünnepi sárkánygyíkot fest aranyfestékkel, Á. harci sárkánygyíkot grafittal.

...én azért főzhetek nekik töltött káposztát.

...megkezdtem az antibiotikum-kúrát.

...aranyvessző ágakat törtem a kertben és vázába tettem idebent.

...a napsütötte kertben teregettem ki az ágyneműt.

...megtudtam, hogy a mixtura pectoralis, gyerekkorom emlékezetes íze 12 éven aluliaknak nem adható.

...megtanítottam a gyerekeket újbeszélül számolni.

...a következő érvényesnek tűnő kutyás szólásokat, mondásokat találtam:

 - jön még kutyára dér

 - kutyából nem lesz szalonna

 - egyik kutya, másik eb

 - a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát

 - egyszer volt budán kutyavásár

...mégsem lábalunk még kifelé a nyavalyákból, V. láza az egekbe szökött újból

...megpróbáltam megtanítani Á.-nak, hogy a hosszú távon jól működő családban a családtagok az energiát nem egymástól nyerik el, hanem egymásnak adják oda

...naplementekor szivárványos az ég

...szomorú vagyok és aggódom

...örülök és bizakodom

...a nekem fontos nem velem élők már mind boldog új évet kívántak nekem

...36,5-öt mindenkinek!




... boldog új évet kívánok minden kedves és minden kedvetlen olvasónak is.

2531 - két ünnep közti hóttunalom

Úgy terveztük, hogy majd sokat játszunk, az új társasokkal, meg a régiekkel is. Akartunk babaruhákat varrni kisbabáknak és hercegnőknek is. Magunknak pedig kalapot. Akartunk sokat olvasni, régi könyveket és remélt újakat is. Terveztünk közös kirándulást, sétát, vendégeskedést. Sok beszélgetést, pihenést, alvást. Ezt terveztük: semmi különlegeset, semmi extrémet, semmi izgalmasat, csak nyugit.

Helyette magánkórházat üzemeltetünk, igazodva a várható 2012-es trendekhez: nem baj, ha az ápolószemélyzet szakképzetlen, de legyen legalább ugyanolyan beteg, mint az ellátottak. Hogy átérezze az egészet. Átérzi. Mondjuk, eltérve a várható trendektől gyógyszer van itthon. És nem félünk használni.

A sort én kezdtem, 24-én. Amint készen voltunk mindennel, és beszálltunk a kocsiba, hogy elmenjünk a gyerekekért a nagymamához, köhécselni kezdtem. Mint akinek valami kis morzsa akadt a torkán. De nem akadt, mert evésre nem volt időnk aznap. Később meg aztán a kedv hiányzott hozzá. A családi karácsonyi vacsorán már fáztam, gondoltam, majd eszem otthon, itt túl hideg van. Mire hazaértünk, gyanússá vált a dolog, hogy a hiba nem a lakás fűtésében volt, hanem bennem csavaródott túlzottan fel a fűtés. 39,2. És 38-nál lejjebb azóta sem ment. Gyógyszerrel sem. Jött még hozzá pokoli torokfájás, iszonyú, ugató köhögés, végtagfájdalom, fejfájás. Míg én az ágyban szenvedtem, A. ellátta a gyerekeket és magát. Egészen 27-én estéig, amikor lázasan jött haza, 38,3. Már ketten fetrengtünk, a gyerekeknek meghagytuk, hogy legyenek jók, de pláne csendesek. 28-án reggelre V. túl csendesnek tűnt. Kicsit fáj a feje, mondta. A homloka nem tűnt forrónak, de azért meghőmérőztük. 39 fok - az én reggeli  harmincnyolc-kettőmhöz képest valóban nem volt kirívóan forró. Lázcsillapító. Én kimerészkedtem a patikába, mert itthon immár fogytán volt minden. Lemondtam a szülinapi bulit, aztán a szilveszterit is. Beszereztem még 400 db extraerős zsebkendőt. Sok vitamint. Lázcsillapítókat. A lázmérő A.-nál és  és V.-nél egyaránt 39,5 körül járt egész nap, én gyengébb eredményt mutattam, alig ment 39 fölé. Én viszont ugatva köhögök még mindig, amit ők nem tudnak utánozni. Á. nem volt beteg, egyedül bolyongott a lakásban. Olvasott. És már unta. Szeretett volna közel jönni hozzánk, de nem engedtük túl közel, hátha így teljesen megússza. Szerencsére ő sem kért enni, így nem érte csalódás amiatt, hogy nem kapott. A felkelés egyikünknek sem ment jól, nem is erőltettük túlzottan. A már korábban előkészített karácsonyi finomságokat elküldtem a szüleimmel, hogy ne romoljanak ránk.

Harmincadikára aztán kivirultunk: karácsony óta először fordult elő, hogy mind a négyen fel tudtunk kelni és épp ettünk volna valamit dél körül. A koplalást követően a visszatérőmenü paradicsomos tészta volt parmezán sajttal és olajbogyóval. Utolérhetetlen!

Még vannak kibontatlan ajándékaink, és szilveszteri menüként talán valami kicsit komolyabb is összejöhet... mondjuk egy gyümölcssaláta?

24.

Nagyon boldog, és valóban békés karácsonyt kívánok azoknak is, akik rendszeresen olvassák a blogot, és azoknak is, akik csak véletlenül tévedtek ide, és azoknak is, akiket valami fényes szél fújt hozzám épp ma, amikor a madár sem jár erre - legfeljebb az arany szárnyú és szívű angyalok.

(ön)szórakoztató elektronika

Az én telefonom nem igényel sok törődést, jól eljátszik magában. Most épp azt játssza, hogy kiírja, hogy "töltés", és egy kis akkumulátorábrát hintáztat a képernyőn. Aztán egyszer csak azt írja ki boldog gőgicséléssel: "akkumulátor feltöltve". Mindeközben töltő, áramforrás még mutatóban sincs, nemhogy csatlakoztatva.

Persze, ha sikerülne a mutatványa, én megengedném neki, hogy okostelefon legyen és megtanítsa mindezt a többi háztartási eszközünknek is, sőt... De úgy látom, egyelőre nagyon kimeríti még a magányos játék.

Olcsó játék...

Mielőtt a gyerekeket száműztük elvittük a nagymamához, hogy mi végre kialudhassuk magunkat és moziba mehessünk elkezdhessünk készülni a karácsonyra - tudjátok: takarítás, takarítás, takarítás... vásárlás.... sütisütés... egyebek - szóval, mielőtt elvittük volna őket, mutattunk nekik egy nagyszerű játékot. És olcsót. És vicceset.

Az ötletet az adta, hogy Á. szerint A.-nak kevesebb lenne a munkája, ha géppel fordíttatná, amit nem géppel fordít, így több ideje jutna játszani vele. És majd ő feltelál egy olyan gépet, ami... Mondtuk, hogy a gépi fordítás nem egészen OK, és hogy prezentáljuk is, hogy mire gondolunk, bemutatót tartottunk.  A metódus a következő:

Végy egy (ismert) szöveget! (mi vettük a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti dalt, az Anyám tyúkját, A cinege cipőjét, és még sok mást)

Írd be egy fordítóprogramba! (mi a Google programját használtuk)

Fordíttasd le a programmal valamilyen nyelvre!

Majd a kapott szöveget fordíttasd le újra magyarra!

Tapasztalat 1.: nem az eredeti szöveg jön vissza, hanem annál sokkal viccesebb dolgok!

További javaslat: be lehet írni saját szöveget is!

Még további javaslat: lehet több közvetítőnyelvet is használni, mielőtt visszafordíttatnánk magyarra.


Tapasztalat 2.: a gyerekek figyelmét órákra le lehet kötni, a vidámságukat pedig a röhögőgörcsig lehet fokozni ezzel a nem túl költséges játékkal.



Zenei aláfestés, karácsony előtt:


kis karácsony, nagy karácsony,
kisült-e már a kalácsom
ha kisült már, ide véle,
hadd egyem meg melegébe
jaj de szép a karácsonyfa,
ragyog rajta a sok gyertya
itt egy szép gömb, ott egy labda
jaj de szép a karácsonyfa
kezem lábam jaj de fázik
csizmám sarkán jég szikrázik
ha szikrázik, hadd szikrázzon
fehéren szép a karácsony


olaszról:

Karácsonyi nagy karácsony,
a torta már lemerült
ha be van kapcsolva,
a vélemény itt, hadd egyen a hő
de jaj annak a gyönyörű karácsonyfa,
gyertyák fénye a sok
Itt van egy szép labdát, van egy labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
A lábam hideg, de ó,
Sajt, jég sarokban, de ragyog
ha ragyog, így szikrázzon
egy szép fehér karácsony


németről:

Karácsonyi nagy karácsony
terheletlen, hogy a torta
Ha már megjelent neki,
Hadd egyen a hő
de jaj annak a szép karácsonyfa fényei,
gyertyák a sok
Itt van egy szép lövés, van egy labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg lábak, de ó,
Sarki jég csizma shine
ha ragyog szikrázzon, hadd
egy szép fehér karácsony



vietnamiról:
 
Karácsonyi nagy karácsony
hulladékot egy kerekes
ha már a kórházat vele,
Hadd meleg étel
de jaj annak a gyönyörű karácsonyfa,
gyertya ragyog keresztül több
ez egy szép labdát, a labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg lábak, de ó,
Sarki jég csillogó indul
ha ragyog, legyen szikrazzon
egy szép fehér karácsony



görögről:

Karácsonyi nagy karácsony
Enyhítette, hogy a torta
már lejárt, azt mondta,
Hadd egyen a meleget
de sajnos a szép karácsonyfa,
átragyog a sok gyertya
Itt van egy szép labda a labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg láb, de az OH
sarki jég csizma shine
ha ragyog, legyen szikrázzon
egy szép fehér karácsony


arabról:

Nyaralás Gála a Birth Születési nagy
Jött ki, hogy a torta
Ha már kijött, azt,
Hadd egyen a meleget
De jaj annak a Holiday fa születése szép,
Shine a sok gyertya
Szép foci ide, és van a labda
De jaj, gyönyörű fa Nyaralás születése
Én hideg lábak, de én
Sarki jég cipőtisztító
Ha szikra, legyen szikrázzon
Gyönyörű fehér Üdülési születése


baszkról:
 
A Karácsony
tortát mentesül a
már lemerült,
Eszem a meleg
de jaj, gyönyörű karácsonyfa
a sok gyertya fényét
Itt van egy szép labdát, a labda nem
de jaj, gyönyörű karácsonyfa
Én hideg lábak, de ó,
Adjuk hozzá a szikrázó jég az Északi-sarkon
Ha szikra, legyen szikrázzon
egy szép fehér karácsony



törökről:

Nagy karácsonyi és szilveszteri
lemerült a tortát
már lemerült tőle,
eszem a hőmérséklet
de bánat a gyönyörű karácsonyfa,
Sok gyertya ragyog
Itt van egy szép labdát, egy labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Attól tartok, de van ah
Sarki jég szikrázik csizma
világos, legyen szikrázzon
egy szép fehér karácsony


héberről:

Karácsony a
Megjelent a tortán
Ha már laza, Lou,
Hadd már a meleget
De sajnos, a szép karácsonyfa,
Sok gyertya ragyog át
Itt egy szép labdát, egy labda
De jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg lábak, de ó,
Shining csizma sarki jég
Ha szikra, legyen szikrázzon
Gyönyörű fehér karácsony


... és így tovább... abszolút szó szerint véve, hogy vég nélkül...

Egy pasi lapul a szekrényemben

Igen, jobb híján oda tuszkoltam be. Mert nem volt más ötletem, hogy hová is tüntethetném el hirtelen azt a kék szemű, világos barna hajú, egészségesen napsütötte barna bőrű fiatalembert, akit a karácsonyi vásárlás során csíptem fel ma a városban. A szűk farmernadrágon át látszott, hogy vonzóan keskeny a csípője, hosszú, vékony, izmos lábai vannak, izmos felsőteste is átsejlett a kockás ingen. Nem volt libabőrös a nyárias öltözék ellenére sem, látszott, hogy jól bírja a hideget. Jól megnéztem, és azt kell mondanom, jóképűbb egy átlagos járókelőnél. Lehet, hogy csak egy üresfejű szépfiú, de bizony az átlagos járókelőnél nem is tűnt sokkal butábbnak. Beszélgetni ugyan még nem volt módom vele, de a mosolya szédítő. Egy keveset sajnos fizetnem kellett azért, hogy velem jöhessen, de ennyit muszáj volt áldoznom rá. Amikor hazaérkeztem, bejöttem, mintha nem történt volna semmi, nem szóltam róla senkinek (naná, majd szólok...), ő meg egy szó nélkül kint várt a kocsiban. Vacsora után csempésztem fel a szobámba, míg a család többi tagja a fürdőszobában volt. Aztán belöktem a szekrénybe, és most ott lapul némán. Szerintem gőze sincs arról, mi fog történni vele...

Csak V. meg ne lássa!!!

Készülünk a karácsonyra

Hogy hogyan? A gyerekeket már szeptemberben elküldtem diót gyűjteni a környék utcáiba. Örömmel mentek, az egyedül mászkálás izgalmával, és a többszöri elmászkálás eredményeként gyűjtöttek is vagy 4-5 kiló diót. Sajnos héjastul. A diókat először napozni tettük ki a teraszra, nehogy penészedni kezdjenek, majd miután megszáradtak, fedett helyre vittük őket. Aztán most szombaton A. és Á. kiültek a ház elé télikabátban, egy-egy bögre forró teával és közel másfél órányi küzdelemben szétzúzták az ellenség a diók első védvonalát. Az immár összetört diók további felügyeletét én vállaltam: gondoltam, megnézek egy jó filmet, miközben szaporán szedegetem ki a dióbelet a héjakból, a film végére meg is lesz a bejglibe, meg a diós kiflibe való, és karácsonykor boldogan emlékezhetünk, hogy mikor, s hogyan szedték, törték, tisztítottam, sütöttük...

Filmet a munka várható terjedelméhez választottam, nem kispályáztam: a Doktor Zsivágóra esett a választásom. Láttam már egyszer régen moziban (utóbb konstatáltam: nem ezt - mert ismerős volt a történet, de nem voltak azok a képek - mint kiderült, nem véletlenül, hanem mert újraforgatták más szereplőkkel). 224 perc aktív dióhámozás elteltével ott ültem körülbelül 20 dkg (nem, nem írtam el!) dióbéllel, az eredeti diómennyiség háromnegyede még mindig a héjában kucorgott, viszont a kezem ezer sebből vérzett már. Mert a száraz későnyár és a hosszú ősz kiszárította a diókat, vagyis beleszárította őket gyakorlatilag nedvesség mentesen a héjukba. Instant dió. Nincs penész, nincs kukac - de a diók a héjakból kibányászhatatlanok. Énekelni kellett volna inkább, hogy dióbiga gyere ki? Egyetlen olyan szemet találtam, amiből egyben tudtam kiszedni a cseppnyi dióagyat, az összes többinél kést kellett használnom, meg az ujjaimat, sőt, még káromkodnom is kellett, most nem részletezendő módokon - és még az sem segített kellőképpen. Szóval, van már egy kis diónk, mákunk is van. Liszt is. De semmi más, mert vásárolni még nem volt időm. Semmit. Viszont már volt egy kis időm takarítani. Sajnos még diótisztítás előtt, és épp a diótisztítás későbbi helyszínén.

Mától pedig szabadságon vagyok. Hogy ez mit jelent? Hogy.... kicsit később megyek be dolgozni. Mert feltétlenül postára kell adnom a V. által készített, beborítékolt és megcímzett karácsonyi kártyákat. Mert ő még igazán, testben is, nemcsak szívvel-lélekkel készül a karácsonyra. És úgy tervezem, ma hamarabb le is lépek. Jótanácsként csak annyit mondhatok, ne írjatok olyan pályázatot januárban, aminek az szerepel a kiírásában, hogy júniusban kötnek szerződést a nyertesekkel, mert tegnap!!!!! küldték ki a szerződést, amit nyolc napon belül kell visszaküldeni egy olyan költségvetési táblázat, ütemterv és egyebek társaságában, ami nyomokban sem feleltethető meg a pályázat leadásakor kötelezően csatolandó, a pályázat elbírálásához elengedhetetlen költségvetési tervnek, ütemtervnek, és egyebeknek, amiket természetesen már januárban elkészítettem, csatoltam, és ennek alapján nyertünk. Mit mondjak? Pirruszi győzelem volt. És még 8 nap szabadságom van. Majd fejben játszom le.

Elolvastam a rég elkezdett Francia hagyatékot - szép volt, érdekes volt, nekem mégis hiányzott belőle az, amit a kritikák alapján vártam tőle. Most Kompország katonáival billegtetem magam a kompon, meg Hamvas Béla láthatatlan történetével (hurcolni azt hurcolom, mert vékonyabb). Szomorú párhuzamokat és aktualitásokat vizionálok mindkettő kapcsán időnként.

De készülünk a karácsonyra! Megírtuk a rajzos leveleket, kiragasztottuk őket az ajtókra. Már van egy közösen feltöltött szép listánk "karácsonyi étkek" címmel, hogy miket fogunk sütni, miket főzni, és ehhez miket kell majd venni. És vannak terveink a nagy közös társasozásokra, bár Á. azt mondja, ha megkapja azokat a könyveket, amikre vágyik, akkor nem lesz ideje társasjátékozni velünk. És vannak ötleteink a két ünnep közöttre is. A lista mind a négyünknél úgy kezdődik: alszunk, ameddig csak bírunk...